2015. november 17., kedd

One Direction+One 1.fejezet

Na szóval..én most ezt olvasom.
Elég hosszú, de megéri elolvasni.


1.fejezet

- "Dátum: 2010. Október 2. Délután 4. Interjút készítette: Ruth Morgan"- szólt bele a magas, kontyba tűzött hajú nő a diktafonba, amit az idő megadás után a szék és a kanapé közötti asztalra rakott.
- Nos, szeretnék gratulálni a bejutásotokhoz One Direction. Az X-Factor alig kezdődött el és máris nagy rajongó táborral büszkélkedhettek.
- Köszönjük, és szerencsére ez így igaz - válaszolt szerényen az egyik kanapén ülő fiú, Liam.
- A színpadon olyan energikusak és vidámak vagytok, mi a helyzet ha nincs kamera? - kezdte el a riporternő a kérdéshalmainak elejét.
- Megnyugtatunk minden kedves rajongót és olvasót - reagált a kérdésre a bohókás Louis -, hogy a színpadon kívül is ilyen őrültek vagyunk. Hisz egyszerűen nem tudunk lenyugodni.
Apró nevetés Louis válasza miatt, ám tényleg csak szolidan, mert a bizonyos Ruth Morgan eléggé unott fejjel ült a széken, meggyőződésem, hogy nem szívesen vállalta el ezt a munkát.
- Mi a helyzet a kapcsolatok térén?
- A helyzet a kapcsolatok révén - válaszolt abszolúlt nem gúnyolódva a göndörke fiú, azaz Harry -, hogy ezt szeretnénk kicsit magánügyként kezelni ezt a kérdést. Ha nem gond... Persze ez nem lesz így mindig, nem zárkózunk el senki elől se, csak a verseny alatt nem azt akarjuk, hogy erről a témáról beszéljen mindenki.
- Aha - dünnyögött a nő és látszódott a fején a "nagy lelkesedés". - Mi a helyzet veled? - nézett rám egészen apró szemeivel a nő. - Hogy viseled öt tizenéves fiú társaságában egy bandában, mint egy szem lány?
- Köszönöm, jól "viselem" - válaszoltam, én... Zoé, a One Direction női része, az egyetlen női része, mint ezt már említve volt. - A fiúk nagyon rendesek és jó fejek, meg természetesen nagyon tehetségesek.
- Bocsásd meg kérdésemet, de hogy is volt a története annak, hogy bejutottál közéjük?
A fiúk kisebb kuncogással reagáltak a kérdésre, mert látták a riporternő apró megvetését és az én erre való reakciómat amit egy érdekes fejjel tetéztem.
- Nos, az úgy volt, hogy... - mosolyodtam el, mert tényleg örültem, ha csak visszaemlékezek,
-...Hogy - szólt közbe a szőke, kék szemű fiú akit éppenséggel Niall-nek hívnak. - Hogy miután a mentorok úgymond egyberaktak minket, kicsit aggódni kezdtek, hogy mi van ha ez elcsépelt dolog. Mármint, tudja: öt fiú, tiszta Backstreet Boys, meg hasonló dolgok. És az X-Faktor hivatalos oldalára ezért feltettek egy kérdést, hogy  Zoé-t rakják-e be vagy se, akivel szintén az volt mint velünk, hogy nagyon tehetséges de nem volt elég így egyedül. A válaszuk az volt, mint már gondolom Ön is sejtheti, hogy igen. A mi örömünkre és persze mindenkiének is - mosolygott szüntelenül Niall.
- De gondolom nem minden lány kedvence vagy, ha szabad így kifejeznem magam - kérdezte Ruth kicsit már felfigyelt tekintettel. Válaszomat már kezdtem volna mondani mire a fekete hajú, kreol bőrű fiú, Zayn már megtette ezt előttem:
- Ez igaz, de nagyon szeretik, hisz egy csomó kép vagy vicces videó tőle származik rólunk, amit a rajongóknak küld el - mosolygott immár Zayn is, ami rövid ideig tartott mert Louis-nak elege lett a komolykodásból és a Malik-fiú combját simogatni kezdte, csak úgy heccből, amit persze a riporternő elszörnyedve nézett. A kanapén ülők - ebbe beleszámítottam én is -, röhögve néztük Zayn reakcióját. Harry azonban észrevette Ruth Morgan-nak a fejét és kissé rákontrázott erre:
- Louis! Azonnal vedd le a kezedet, hát megcsalsz te, te szívtelen! - fordult el durcázva Harry, amit mi már mi sem bírtunk ki, és a röhögés egyre hangosabb lett, mire a nő nem tudott mit reagálni.
- Nyugodjon meg, csak viccelnek - szólt Liam. De a nő persze nem lett nyugodtabb.
- Ühüm - dürmögött valamit a diktafont nézve, majd elmormolta a lap címét és hogy köszöni és ezek után már nem is láttuk. Mi csak röhögtünk. Hogy lehetnek ilyen hülyék?!
Másnap persze az újság kijött, a nő nem írta bele a végét de eléggé kis gyér rovat lett, de ez a mi hibánk is volt. Na majd legközelebb...
                                                               
-"Dátum: 2012. Január 2. Délután 4. Interjút készítette: Henrik Brokman"
- Na fiúk, lányok kezdődjön a buli - csapta le a kis szürke diktafont.
- Rendben Henrik, kezdődjön - visított fel Louis kislányos hangját elővéve, amit mi persze egy röhögéssel illettük meg.
- Oké Louis, akkor te kezded: Mesélj mit tervezel/terveztek az újévre?
- Szeretnék - hebegte a nagyon vicckes (igen vicckes...) Louis -, egy videoklippet ami csak és kizárólag a répákról szól és mi is répák vagyunk és a dal is répákról szól.
- Répa? - vonta kérdőre Henrik, pedig biztosan értette elsőnek is.
- Igen - nevetett fel Niall -, de ez persze csak Louis drága álmaiban van tervezve.
- De te is benne vagy, édes - kacsintott Louis Niall-re, amit se én, se a többik nem reagálhatott volna másképp: mint röhögéssel.
- Ami azt illeti tényleg akarunk egy videoklippet, meg egy új számot, de nem feltétlenül a répákról fog szólni.
- Dehogynem, Zayn!
- Ó nyugi Répafej, majd kitalálunk neked valamit - hazudott szemrebbenés nélkül és ördögi mosollyal Harry.
- Gondolom az is elképesztő lesz, mint az eddigi. Három videoklip másfél alatt, sok sok új szám, sok sok rajongó és koncert, ez azért nem semmi - dicsért minket Henrik.
- Ez mind a rajongóknak köszönhetjük - szerénykedett már megint Liam. Van ami sose változik...
- És van valami izgi az életetekben? Netán valami románc? - kacsingatott az interjúvolónk, és meglepetésemre engem kezdett ez nézni.
- Én nem tudok ilyenről. Ti fiúk? - röhögve néztem fel feléjük, hiszen utáljuk ha ilyeneket kérdeznek tőlünk, ezért is próbáljuk terelgetni az efféle témákat.
- Én se - kántálták egyszerre.
- Oké, elhiszem - mosolyodott el a férfi. - Köszönöm a válaszotokat, további szép munkát kívánok és még több rajongót, pajtik - pattant fel Henrik, amire mi is így tettünk.
Másnap az újság kijött. Nekem nagyon tetszett, végre egy normális cikk rólunk amiben annyira, ismétlem(!) annyira nem vagyunk hülyék.
Imádok a bandában lenni!



Kommenteljetek! ;) Pls. <3



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése