9.fejezet

9.fejezet

Niall:
-Hogy mégis hol vagy?-üvöltött fel mellőlem Zayn. Egyedül Ő tudott megszólalni Liam hírének hallatára.
-Jól hallottad, Svédországban! -ismétlődött a válasz már erőteljesebben és flegmán.
-De mégis mi a francért?-ordított a telefonra Louis, aki szinte magából kikelve fel és alá járkált idegesen.
-Ebba miatt...-halkult el megint Liam. A többiek értetlenkedve néztek egymásra a név hallatára, kivéve Zoé aki rögtön felismerte azt.

-Ebba Zingmark.-állt fel Zoé és a telefont felvette az asztalról, amelyben Liam volt a másik végén.

-Igen. -helyeselt Liam, majd mindenkinek beugrott a vörös hajú lány akivel Liam randizgat egy ideje.
-De miért?-üvöltött már megint Louis, míg Harry csak meredt előre.

-Azért, mert nincs magánéletem! Nincs magamra időm és én csak Ebbával akarok lenni.
-De hiszen alig ismered.-szólt közbe végre Harry.
-Ezt nem érthetitek. Úgy érzem ismerem, és megkockáztatom, de azt hiszem szerelmes vagyok belé... Bocsássatok meg, de nem megyek haza Londonba.

-És a banda?-pattantam fel az dohányzóasztalról hirtelen.

-Nekem most Ebba a legfontosabb...-jelentette ki majd letette telefont. Néma csendben és feldúlt arckifejezéssel néztünk egymásra. Most mi lesz?
-Ez a Te hibád Zoé.-fogta meg a fejét Zayn szinte vörös fejjel. A banda jövője forgott kockán.

-Az enyém?-nézett fel szörnyülködve a "vádlott".

-Neked kellett bemutatnod Őket egymásnak azzal a kifejezéssel, hogy "Jaj de cukik lesznek, és hogy jót fog tenni Liamnek ez az Ebba meg hogy nagyon aranyos."-utánozta kényeskedve de továbbra is mérgesen Zayn.
-Ne hogy már ez is a Zoé hibája legyen!-dőlt előre Harry a kanapén, hogy mérgesen ránézhessen Zaynre és úgy védhesse Zoéit, akinek már nem sok kellett ahhoz, hogy felpofozza a mellette üvöltő Zaynt. Bevallom, most nem bánnám ha megtenné, mert már engem is idegesített a papolása és ez a hülye viselkedése.
-Csönd már!-förmedtem rájuk mielőtt egy újabb kitörés jönne. Csendre intésem hatásos lett, mert mindenki depisen ült a nappali közepén lévő kanapén. Úgy öt hosszú perc után Zoé felszólalt:
-Pakoljatok, elmegyünk Liamért.-jelentette ki és máris a telefonján kezdett babrálni.
-Svédországba?-kérdeztünk rá egyszerre Louissal, aki az imént történtek ellenére csillogó szemekkel kezdte vizslatni Zoé tevékenységét az okos telefonján.

-Nem hallottátok? Készüljetek.-parancsolt ránk mogorván Hazza, és már vett is elő egy táskát, amivel a szobájába vette az irányt.

-Egy óra múlva felvehetjük a reptéren a jegyeket. Ott találkozunk.-osztotta meg velünk az infókat Zoé, majd Zaynhez fordult: -Akarsz jönni, vagy megint valamit rám kensz?!
Válaszul egy rövid fejrázást kapott Tőle majd velem együtt sietve hazamentünk Zayn-nel.


50 perccel később:
Harry:
-A repülő indulásáig még 20 perc van.-mutatott fel Zoé a hatalmas táblára, mely jelezte az érkező repülőknek az időpontját. -

Mennyetek pisilni meg miegymást csinálni-tette fel a kezeit a válla magasságába idegesen és ötletekből kifogyóan. A többik hamar megcélozták a férfi mosdót, majd Niall észrevette a büfét, és inkább oda vette az irányát. Egy könnyű mosollyal reagáltam rá, majd észrevettem Zoét aki magába összezuhanva ült a fém padokon. Szorosan melléültem.

-Kitalálom; épp magadat szidod a történtek miatt.-szóltam hozzá majd lefelé hajoltam, hogy láthassam az arcát, melyet hosszú haja takart.

-Túl jól ismersz...-jött válaszul a hajzuhatag mögül.- De teljesen jogosan szidom magamat!-fejezte be mondatát és nekicsapta magát dühöngve a pad háttáblájára.
-Ugye nem vetted komolyan azt amit Zayn mondott?!-néztem rá már mérgesen, mert mindent magára vesz, még azokat is amit nem kéne, vagy ami nem is róla szól. De Zoé nem szólt semmit, csak csukott szemmel a homlokát vakarta.
-Nem.-nyögte ki a választ végül. -De akkor is hibáztatható vagyok. Hiszen tényleg én hoztam Őket össze.

-Mert jót tettél, egy mindnyájunknak fontos barátunknak. Te jót akartál. Nem tehetsz arról, hogy Liam ennyire érzékeny és egyik-napról a másikba kijelenti, hogy szerelmes és Svédországba költözik. Nézzük a jó oldalát; Svédországba repülünk. -mosolyodtam el, és beletúrtam göndör hajamba mert az mindig felvidította.

-Mióta lettél Te Mr. Főoptimizmus? Elvileg az én lennék.-mosolygott már Ő is a hajtúrásom miatt.

-Amióta depis lettél, ami elvileg én lennék. -vigyorodtam el majd tovább várakoztunk a padon.
-Már csak 12 perc-jött boldogan felénk Louis, aki valószínűleg a mosdóból jöhetett mert a slicce lent volt. Ezt Zoé is észrevehette, mert röhögni kezdett és szegény Lou meg értetlenül állt előttünk. Apró köhögéssel jeleztem neki az incidenset, majd elpirulva helyre tette a cipzárt. Zoé ennek okánál fogva még jobban röhögni kezdett.
-Nem kell ennyire röhögni-durcizott be Louisunk, aki sértődötten lefeküdt a padra és fejét Zoé lábára helyezte. Kis idő múlva a többiek is odaszállingóztak egy-két rajongó társaságával, akik egyfolytában azt kérdezgették, hogy "Hova utazunk el", és hogy "Ugye még visszajövünk".

-Meglepetés, éés igen visszajövünk.-ült fel Zoé öléből Louis mosolyogva, majd látván a fanok, hogy válaszolnak nekik, még több kérdést tettek fel, de ebben már Liam hollétéről is szó volt.

-Nem érzi jól magát.-vágta rá gyorsan Zayn, aki épp egy szőke hajú lány könyvét írta alá mosolyogva.
Pár percen belül mindenki alászignózta a lányok papírját, karját vagy pólóját.
-Mennünk kell, de majd rakunk fel képeket-rázta le finomat Őket Zoé, majd futni kezdtünk a gépünkhöz való becsekkoláshoz.

Zayn:
A repülőgép könnyedén siklik fel a levegőbe, majd az övünket kikapcsoltuk stewardessek engedélyével, mivel már fent voltunk a levegőben. Igen, mindenki kikapcsolta az övet, kivéve Niallt. Ő szorongva ült és kapaszkodott minden fogható tárgyba. Remek!... szerintem fél a repüléstől.

-Minden rendben? -nézett rá aggódóan Harry és Louis.

-Persze-mosolygott erőltetetten.-Csak még sose repültem.-kapargatta idegesen a karfát.
-Ó egyem meg.-mosolyodott el Zoé. ...Remek! Belőle meg előjött a gondoskodó nővér. -Cseréljünk helyet léci Louis.-nézett rá a szembe ülő barátunkra aki engedelmesen felállt és elfoglalta új helyét. Pontosabban befészkelte magát az új helyére. Most hogy így belegondolok... elég fura mániái vannak...
-Hé-mosolygott újra kedvesen Zoé, miközben megfogja Niall kezét, ami eddig a kaparászással volt elfoglalva. -Nem kell félni, minden rendben lesz.

Niall kicsit nyugodtabban ülte végig a 2 órás utat majd leszálláskor Zoéra néztünk, mivel Ő tudhatta csak, hogy hol vagyunk. Zoé nem szólt egy szót sem, csak határozott léptekkel kifelé vette az irányt a telefonja segítségével. Egy buszra szálltunk, és ablakaiból röviden felfedezhettük  Umeå -t, ami egy kis város Svédországban.

-Következő megállóban kell leszállnunk-szólt hozzám a mellettem ülő Zoé egyhangúan majd a többieknek is jelezte, hogy készülődjenek.

-Nézd Zoé-kezdtem neki, és büszkeségemet legyűrve tovább folytattam már csak Liamért is,-bocsánatot akarok kérni a reggeliért. Nem tehetsz semmiről főleg nem azért mert Liam szerelmes lett, egyedül Liamet lehet hibáztatni ezért, meg azért is, hogy most Svédországban vagyunk. Ő volt ilyen nagy ész és jött ide az Isten háta mögé.

-Örülök.
-Mégis minek?-néztem rá furcsán, mert egy "Semmi baj"-ra számítottam.
-Hogy újra te vagy az Zayn. -mosolygott rám, amit már reggel óta nem tett velem.

-Ó hagyjál már-röhögtem el magam. -Csak ne kezd el megint azt az elméletedet, hogy néha nem magunk vagyunk amikor szemétül viselkedünk a másikkal, hanem egy gonosz lélek aki ilyenkor irányít bennünket.

-Akkor is!-nevetett rám, majd egy ökölkoccantással jeleztük egymásnak, hogy minden rendben van.
A következő megállónál le is szálltunk és egy barátságos környéken találtuk magunkat. A hideg ellenére sokan voltak az utcákon.
-Srácok?-hallatszott hirtelen mögöttünk egy ismerős hang. Egyszerre fordultunk meg és szintén egyszerre kiáltottunk fel a helyünkön megdermedve:
-LIAM VIGYÁZZ!