11.fejezet

11.fejezet

Január 31.
A One Direction tagjai megerősítették, hogy már egy hete Svédországban vannak. Visszatérésüknek időpontja Londonba még kérdéses, és az is, hogy miért vannak kint. 
Talán felbomlanak? És mi hír van Liam Payneről, akiről már egy jó ideje nem kaptunk életjelet. Mi folyik az ifjú tehetségek között?! ... -Televízió kikapcsolás-

Liam:
A reggeli tévénézésemet ez a riport zavarta meg. "Liam Paynetől életjelet nem kaptunk". Pff, hogy oda ne rohanjak. Illetve nem is tudok ezekbe a gipszekbe. Ó, mikor lesz már ennek vége?! Már mennék haza...
Miközben a törött lábaimat szuggerálom, hogy egy csoda folytán meggyógyulnak 2mp alatt, addig Niall zabálására lettem figyelmes az apartmanunk konyhájából.
-Nekem is hozol?-ordítom kifelé a kanapéról ülve kérésemet. Egy jó dolog van ebbe a lesérülés témában, hogy mindent megcsinálnak amit akarok, szó nélkül. Még Zayn is!
-Nesze.-lökött elém egy rongyos szendvicset, kivételesen nem túl kedvesen, pedig Niall ha eszik akkor boldog. Értetlenkedve néztem rá. Felsóhajtott és visszakapcsolta a televíziót.
-Holnap lesz Harry szülinapja.-csámcsogta el baját, miközben a saját szendvicsét rágcsálta.
-Teljesen elfelejtettem! Mit fogunk neki csinálni?
-Jó kérdés... Svédországban megünnepelni valakinek a 18. szülinapját elég nehézkes, főleg a nyelvkülönbségek és az idegen környezet miatt.-magyarázott tovább Niall, majd kapcsolgatni kezdte a tévéadókat. Elszomorodva nézegettem a tv-t, miközben azon merengtem, hogy ez az én hibám. Miattam vagyunk Svédországban Harry szülinapja előtti nap, és miattam nem tudunk egy fergeteges partit rendezni neki.
-VASHAPPNIN-tört be szokásává vált mozdulattal az ajtót Zoéval és Louissal.
-Mi ez a rossz kedv.-huppant le mellém vidáman Zoé és felborzolta a hajamat.
-Holnap van Harry szülinapja.-igazítottam vissza a frizurámat, amit Zoé szeretettel szétbarmolt.
-A mi kis Harrynk felnő.-szipogott Louis a tv előtt állva. Niallnak tetszett a meghatott színjáték, és ezt jelezte egy egy röhögőgörccsel, amin felbuzdulva Lou, tovább siránkozott és anekdotákat kezdett el mesélni, mintha Harry egyik öreg rokona lenne.
-Na de a lényeg.-zárta le a színdarabot és a reggeli "mesélést" Zayn. -Nem kell félni, mindent kitaláltunk a holnapi nappal. -jelentette ki majd öklüket összekoccantva Zoéval mutatták Nekünk, hogy milyen királyok. Sose értettem Náluk ezt az ököl csapkodást, de néha olyan mozdulatsorral vitték végbe ezeket, hogy az már vicces volt.
-Van valami feladatunk?-jött vissza Niall még egy szendviccsel a kezében a nappaliba.
-Torta rendelés lenne csak. Remélhetőleg Hazza kedvencét, csokisat kéne beszerezni.
-Meglesz-emelte fel bal kezét intve Niall, hogy a torta az ő reszortja és ezt vállalja.
-Majd beavatunk a további részletekbe, de Harry most végzett a boltban, és már jön haza, szóval egy szót se a holnapról. -parancsolta meg a hadnagyunk Zayn, de épp időben, mert az említett személy már az bejárati ajtón jött be, két keze megpakolva szatyrokkal, amire az egyetlen szőke barátunk le is csapott.
-Mit nézünk?-ült le a kanapéra az imént érkező Hazza.
-Semmi jót.-pattant fel Zoé mosolyogva és Louist magával húzta a szobájukba, ahol még Harryvel osztoznak hálótermet, míg mi Zayn és Niall vagyunk egy másikba. Kicsi az apartman, nem lehet mit tenni, fel kellett osztani a helyet.

Másnap reggel...
Louis:
Most legszívesebben dalolásznék, ahogy az ágyamon fekszek és rádöbbenek, hogy ma van Harry barátom szülinapjaaaaaaaaa! De a tervünk az, hogy egy szót se estig Harrynek, ami elég átlátszó Tőlünk, de most így belegondolva ez ki is nézhető belőlünk mert elég szeleburdi egy társaság vagyunk. Oldalra nézek, az újonnan lett 18 éves már felnőttként alszik. Majd a másik oldalra fordulok ahol Zoét látom a telefonját babrálva. Rám mosolyog, majd  tovább pötyögi a telefonján lévő billentyűzetet és kikel az ágyból, szinte futva. Amikor intézkedni kell, akkor a tündérkénk egy szorgos tündérkévé válik, és ide-oda pattog, mindent elintézik és a kezében tartja a dolgokat. Fáradtan én is követni kezdem példáját, hogy a reggeli szenvedésemmel ne keltsem fel Hazzámat, főleg ne a szülinapján!
-Gyere! Még sok mindent kell elintéznünk-suttogta felém Zoé, miközben a magassarkújának a fűzőjét kötötte be. -Zayn és Niall most szerzik be a díszítést, mi meg tudod hova megyünk...
Mosolyogva bólintottam, majd óvatosan visszalépkedtem a szobába, hogy egy nadrágot és pulóvert kicsempészhessek Harry felkeltése nélkül. A kísérlet sikerrel járt, és már sietve mentünk az első számú helyszínre.

6 órával később...
Harry:
Nem létezik, hogy elfelejtették a szülinapomat. Nincsenek nagy igényeim, de azért mégiscsak egyszer lesz az ember 18 éves. Ó biztos csak meglepetést akarnak nekem szerezni, vagy csak húzzák az agyamat.
-Baang-csapódott le háttal a kanapéra Zoé, miközben a lábát a háttáblára rakta fel. -Segítesz nekem?
Mondtam! Jaj de tudtam, biztos most valami kifogással elcsábít valahova és ott lesz a parti. Ó nem csalódtam én bennük. De elég átlátszóak. De azért mintha semmit se sejtenék, kérdően nézek rá:
-Miben kéne a segítségem tündérke?-mosolyogtam szinte a fülemig.
-Gyere el velem bevásárolni, mert Niall mindent felfalt és nincs semmi a hűtőbe.
-Szívesen.-válaszoltam egyhangúan és mosolyogva, pedig jól tudtam, hogy most elvisz engem a Szülinapi bulimra. Megragadta a kezemet és már vonszolt is kifelé az ajtón.
-Várj, előbb átöltözök.-torpantam meg, visszarántva a kezét, mire Ő hozzám csapódott. Mellkasunk összeért, kezét még mindig fogtam, Ő pedig csak nézett rám és úgy álltunk az ajtó előtt tudja a baj, hogy mennyi ideig, majd elröhögte magát és értetlenkedni kezdett, befejezve ezt a filmbe illő jelenetet:
-Minek akarsz te átöltözni?
-Én őő csak -vakartam meg a hajamat zavartan miközben valami füllentést próbáltam kitalálni, hogy ne bukjak le azzal, hogy én tudom a "tervüket".
-Gyere már-rángatott megint és kiviharoztunk az apartmanból, ki az utcára és a kocsijába ültünk. Tíz perces utazás után egy szupermarket előtt állt meg. Azt ne mondja, hogy itt van a buli, mert akkor megemelem a kalapomat, hogy ezt eltudták intézni. De nem... beléptünk az ajtón és egy megszokott bolt volt, tele vásárolókkal és élelmiszerrel. Most összezavarodtam, ám feleszméltem miután Zoé hozzám dobott egy kék műanyag kosarat, és tolni kezdett engem a sorok között. A bevásárlást elintéztük pár perc alatt és újra kocsiba szálltunk, hogy visszamenjünk szállásunkra, és elkönyvelhessem magamnak ezt a 'nagyszerű' szülinapi programot. Ekkor a kocsi megállt, Zoé kivette a kulcsát és kiinvitált a járműből. Felnevettem a látvány miatt. Egy hatalmas Vidámpark előtt voltunk. Teljesen ledöbbentem.
-Na mi van Göndörfejű? Azt hitted, hogy elfelejtjük Harold Edward Styles tizennyolcadik ismétlem tizennyolcadik szülinapját?! -nevette el magát mellém állva Zoé, majd belém karolt és bevezetett a Parkba.
-Boldog Szülinapot!-üvöltötték az elém ugrálva Zayn, Louis és Niall. Lou még egy "szülinapi puszit" is adott az arcomra amit máskor egy jól hasba ütéssel válaszolnék, de mégiscsak a szülinapomról van szó, így megkíméltem Tőle ezt a reakciómat. Ezek után a fiúk jól hátba veregettek "mint férfi a férfit" címmel, de aztán Ők is egy-egy puszival illettek meg, ami elég fura volt, de aztán Zoétól is kaptam egyet és így már kevésbé volt 'meleg helyzet'.
-Itt fogunk állni, vagy végre felülünk valahova?-ugrált nagyokat Louis.
-Mééég széép-nevettem fel és belevetettük magunkat a fény rengetegébe, ahol a játékok zenéi és a szórakozó emberek nevetése fogadott minket. Mindenhol vidám ember, mindenhol vattacukor és popcorn illata lengi körbe a népet és mindenki kipróbálja ezeket a hangulatnövelő szerkezeteket, melyek előtt a sor áll, és melyek előtt a bódék sorakoznak, hogy elnyerhessünk egy-egy szeretetre való mackót.
   @So Cute.
  

 Zoé_Thomson: Boldog szülinapot @Harry_StylesNagyon szeretünk téged, és reméljük tetszik Neked a meglepetésünk. Puszi Zoé, Louis, Zayn, Niall és Liam.

-Ez jó volt, nagyon szépen köszönöm srácok. Tényleg, nagyon élveztem-nevettem fel miközben kifelé vettük az irányt a szülinapom megünnepelésének helyszínéről.
-Azért reméljük nem fáradtál el.-tette vállamra kezét Zayn, miközben sunyin mosolygott.
-Nem, miért?
-Mert irány a 18. szülinapi bulid!-ugrott fel Niall, majd Ő is a vállamra helyezte alkarját.
-Ó igeeen! -kurjantott egyet Louis és betuszkolt mindannyiunkat az újonnan érkezett fekete limuzinban.
-Ezt mind miattam?-kérdeztem, de a mosolygást nem lehetett levakarni rólam.
-Még szép, hiszen csak egyszer leszel 18 éves-válaszolt Niall és indította a sofőrt. Egy újabb 10 perces utazás után egy jó kinézetű club előtt parkolt le a hatalmas jármű. Fotósok sehol sem voltak, nem tudom, hogy hogy tudták ezt elintézni, de azt tudom, hogy szép munka.
Rögtön ahogy belépek barátaimmal a clubba, még több barát fogad engem, és kíván boldog születésnapot.
Őrületes egy éjszakának látunk elébe, ma este mindent lehet hiszen már én se vagyok kiskorú...  ;]

10.fejezet

10. fejezet

-Kómában van, de stabil az állapota. Maradjanak nyugodtan estére.
Liam:
Azt mondják, hogy amikor valaki közel van a halálhoz, akkor leforog előtte pár képkocka. Ismerősök, barátok és családok képét látjuk magunk előtt míg el nem sötétül minden. Ez az elmélet bizonyságot nyert, mivel magam előtt emlékképek jelentek meg a semmiből. Emlékképek a múltból, melyeken Louis; Harry; Zoé; Niall és Zayn volt, és emlékképek melyeken a családommal voltam együtt otthon, Wolwerhamptonban. Érdekes dolog is ez az egész. Az gondolná az ember, hogy csak hallucináció mindaz amit ilyenkor lát, de valójában az egész olyan valós és erőteljes. Nem érzékelhető az idő, miközben azt figyeled mikor üt el az autó, majd ezek után nem érzékelheted, hogy hány óra telt el és nem érzékelheted azt se, hogy mi történik körülötted...
A fejem, karom és lábam iszonyatosan fáj. Szememet nem bírom és nem is akarom kinyitni. Félek a látványtól ami fogadni fog, és félek a sajnálkozó pillantásoktól. Nem bírok a cserbenhagyott barátaim szemébe nézni. Még nem, még nem tudok... Az illatok és szagok alapján egy tiszta kórházi ágyon fekhetek. A lábamat a próbálkozások ellenére nem sikerül megmozdítani, kezeim viszont kényelmesen pihennek mellettem. A meleg szobába nővérek cikáznak be, így a levegő hamar cserélődik az ajtón keresztül. Négy különböző szuszogást hallok nem is olyan messze tőlem. A szemhéjamon keresztül rájövök, hogy sötét van, valószínűleg este felé járhat az idő. Most már erőt kell vennem magamon és megnézni, hogy mi a helyzet. Nagy levegőt veszek és a felesleges levegő kifújásának egy idejében kinyitom a szememet. Jól saccoltam, egy fehér betegszobában voltam a négy szuszogás tulajdonosaival, akik mellesleg az imént említett cserbenhagyott barátaim. Fáradtan feküdtek egymáson a szobába elhelyezett kanapén, ami négyüknek kevés helyet biztosított. Egyedül Zayn nem volt a kupacban, Ő az ablaknál nézett ki a fejéből szokásához híven. Sose tudtuk, hogy ilyenkor miken elmélkedik. Annak tartalmáról, mi meg nem kérdeztük, Ő meg nem avatott be minket, így hát ez azóta is rejtély maradt számunkra.
Túlságosan is nézhettem Őt, mert megfordult nehézkes arccal, és rám tekintet. Mosolyogva lépett az ágyam mellé, pedig nem érdemeltem meg ezt a mimikát, főleg miután így viselkedtem velük.
-Liam.-szólt kedvesen és halkan, tekintettel a kanapén lévőkre. Egyik keze a másik könyökét fogta és így állt előttem. Nem tudta, hogy mit mondjon nekem, így nekem kellett valamivel előrukkolni.
-Még Svédországban vagyunk?
-Igen.-válaszolt még mindig halkan, de szerintem már nem az alvók miatt. Egyfolytában a lábamra tekingetett le, amit én nem láthattam a hatalmas fehér takaró miatt. Bevallom, most egy kissé megijedtem a lábam hogylétéről.
-Mi van a lábammal?-nyeltem nagyot míg Zayn válaszolt.
-Eltört, több helyen is.
-Megkönnyebbültem.-fújtam ki a levegőt. Tényleg már a legrosszabbra gondoltam, kapok egy mankót és minden rendben lesz.
-Mindkettő eltört, több helyen is.-javította ki magát Zayn. Felnéztem majd pislogtam, utána le és megint pislogtam egyet. Most már értem, miért nem tudom mozdítani őket. Te jó szagú Ég!
-De szerencsére a gerinced rendben van és csak enyhe agyrázkódásod van.-próbálta a 'jó' oldalát mondani a még mindig mellettem álló Zayn, aki valószínűleg észrevehette az arcomon, hogy most igen csak beparáztam. Egy kicsi fejbólintással jeleztem neki, hogy értem ez nagyszerű hír, CSAK két lábam tört el, mégis mit akarok, ez CSODÁS!... Na jó, most le kéne nyugodnom, mert ez a hozzáállás nem vezet sehova se.
-Liam-kelt fel a kanapéról Niall, aki óvatosan Louis és Zoé lábát vette le magáról, hogy kiszabaduljon a két végtag fogságából. -Jól vagy?
-Jól...-halkultam el most én. -Egy kérdés, miért jöttetek ide?
-Ez még kérdés?-förmedt rám hirtelen Niall, pedig nem szemrehányóan vagy rosszindulattal kérdeztem, de úgy látszik nem jól fejeztem ki magam.
-Én nem úgy-habogtam miközben zavartan a kézfejemet vakargattam. -Akkor inkább úgy kérdezem, hogy mindannyian miattam ültetek fel egy repülőgépre és utaztatok ide?
-Á dehogy is! Csak kiruccantunk Svédországba.-gúnyolódott Zayn, amin muszáj volt elmosolyodnom. Nem sok kellett ahhoz, hogy ne kezdjek el könnyezni a meghatódottságtól. Most már beláttam; egy tuskó vagyok, hiszen Őket, a legjobb barátaimat hagytam el egy lányért. Tényleg! Ebba! Most hol lehet? Már csak nem kérdezem meg tőlük, hogy hol van, mert akkor tuti kifordulnának egyből a kórházból és hazautaznának.
-Héé-pattant fel Zoé, magával rántva Louist és Harryt is, akik először nem túlságosan rajongtak mozdulatsoráért, de észrevéve engem, már Ők is ott termettek az ágyam körül. Mind mosolyogva figyeltek engem.
-Egy hülye voltam...-kezdtem neki.
-Igen tudjuk, folytasd.-unszolt tovább a beszédben Louis, mire apró röhögés támadt.
-Igen, és nem gondolkoztam. Megbántam, de tényleg kedvelem Ebbát...-itt megálltam és az arckifejezésükről próbáltam leolvasni, hogy folytatható-e ez a téma. Zoé apró bólintását igennek vettem, így tovább mondtam: -De rájöttem, hogy nem fontosabb Ő mint Ti.
-Azért azt ne hidd, hogy most rögtön megbocsájtunk. -sértődött be Harry, de apró vigyorral a száján.
-Szóval visszajössz? -tért rá a lényegre Zayn. Apró mosolyom között válaszoltam nekik:
-Igen.
-Nagyszerű! Most már mennyünk enni!-csapta össze a kezét és indult kifelé Louis társaságával. Nem is Niall lenne, ha nem mindig a kajáról forogna az élete.
-Beszélek egy nővérrel-jelentette ki Zoé és Harryvel kifelé vette az irányt, hogy további információt csalhassanak ki a személyzetből.
-Ha máskor kiborulsz, léci valami melegebb helyre rohanj el.-mondta szarkasztikusan Zayn, miközben egy székre foglalt helyet.
-Ha máskor kiborulok, melegebb helyre megyek,-ígértem meg neki -de csak is veletek.-tettem hozzá.
-Fúúúj de nyálas vagy Payne.-csapott hozzám egy párnát, teljesen jogosan. Tényleg az vagyok, mit lehet tenni, Svédország ezt hozza ki belőlem...

Nekem ez volt a kedvenc részem..(egyenlőre.) az író nagyon jól bánik a szavakkal..

A kedves lány kedvéért- aki kommentált a 3.fejezethez- mondanám még egyszer, hogy a történet amit hozok NEM A SAJÁTOM hanem a számomra legjobban kedvelt író története!!
De ez meg is van említve a fejlécnél.