3.fejezet

3.fejezet

Ott jártunk, hogy a telefon képernyőt mutatja Harry.
Zayn:
Ez nem lehet igaz...Azt hittem ennek már vége van...
Gyorsan Zoé-ra néztem, a fiúk is őt nézték, hogy vajon mit fog reagálni. Viszont csak meredten nézte a telefont és semmi mimika nem volt az arcán. Nagyon durva egy csajszi... Szerintem mindannyiunk közül Ő a legerősebb lelkileg, talán egyszer láttam sírni a másfél év alatt... Tanácstalanul néztem Liam-ra aki szintén aggódóan fürkészte Zéé-nek az arcát.
-Mit csináljak?-szólt fel halkan Harry és ránk nézett majd vissza Zoéra.
Meglepetésemre, amit tényleg nem vártam, Zoé megfogta a telefont és felvette amit rögtön oda is adott Harry-nak aki egyáltalán nem értette, hogy most mi a fenét csinált Zoé.
-Halló?-nyögött 10 mp múlva Harry, eléggé mérges fejjel.

Már 5 perce hallgatja a telefon másik végében lévő személyt majd kitört belőle az állat. Ilyennek alig láttam még, illetve még sose láttam ilyennek.
-Most ide figyelj Christofer!-üvöltött a mély hangjával, a másnaposságát már nem is lehetett észrevenni, viszont a férfi névnél eléggé megcsuklott a hangja... nem is csodálom.-Nem érdekel amit beszélsz, már rég a börtönben kéne lenned, és ha csak az 1km-es körzetébe is mész én esküszöm, hogy megtalálunk és..-már nem tudta befejezni mert elakadt a szava Zoé-ra nézve, aki komoly arckifejezéssel bámult rá, könnyek lecsorogva szemén  de úgy tettetve mintha nem is sírna. Harry kinyomta a telefont. Na jó... most mit csináljunk, talán meg kéne szólalni vagy most vigasztaljuk Zoé-t? Most mi van???

Niall:Néma csend volt, már vagy 2 perce. Csak a telefon újra és újra csörgése volt hallható. Christofer volt az újra és újra és újra.
-Zoé...-törte meg nagyon halkan Louis, aki látván 'húgunk' apró könnyeit magához ölelte. El se tudom képzelni mik mennek át az agyán. Nem történhet meg megint az, ami 4 hónappal ezelőtt volt!
-Mit akart? -súgta oda Harry-hez Liam, de mindenki hallhatta kérdését.
Harry megköszörülve torkát felállt és a fejét dörzsölve válaszolt: -Ta..-állt meg hirtelen de aztán folytatta: Találkozni akar Zoé-val. Ez a pasas nem normális!! Most mit képzel, hogy oda fogunk engedi Téged hozzá?! Hát ez nem normális-ismételte és végig Zoé-ra nézett aki letűrve könnyeit végig Harry sipánkodását figyelte.
-Nyugodj meg Zoé! Nem fogjuk engedni, hogy a közeledbe mennyen.-csúsztam hozzá a kanapé másik oldaláról és a haját vettem ki az arcáról, ami a könny miatt hozzá tapadt.
-Én teljesen nyugodt vagyok.-és felhúzta mind két szemöldökét és rázta a fejét mintha totál hülyék lennénk.
Értetlenül néztünk Zoé-ra aki csak egy gyors könny letörléssel közölte ezt velünk és mintha semmi se történt volna az előbb felállt és elkezdte igazítani magát a tükörben. Csak néztük serénykedését az előszobában.

Zoé:
Na jó Zoé, nyugodj meg. Ne legyél sírós p.csa. Mit gondolnak majd rólad a srácok, hogy a kis nyafogós liba...Nem ez nem jó. Most nem értem ezt. Mi van? Most mindjárt megkattanok. Mit akar tőlem megint Christofer? Amit csinált velem, az egyszerűen... Nem bírom. Most meg mit csinálok a tükör előtt?!
-Picilány...-billentett ki a teljes megőrülésemhez vezető úthoz Zayn, és magához ölelt. Jól esett, hogy foglalkoznak velem de el is szégyeltem magam.
-Ne féltsetek, nem fog meg történni megint.-toltam el magam Zayn-től de a hangom elcsuklott.
-De! Féltünk Zoé!-ugrott fel Liam, akitől nem várt volt ez a komoly és erőteljes hang.-Amit tett veled... vagy is tudod.-majd itt megállt mert rájött, hogy hülyeség volt felhoznia, mindnyájan tudjuk mi történt.
Nem egészen 4 hónappal ezelőtt, Christofer-t megkedveltem, bár a fiúknak nem volt szimpatikus és próbáltak lebeszélni róla, hasztalanul. Nem igen érdekelt mit mondtak róla, és nem is ismertem őt csak 2 napja de mindenhova követtem ahova hívott engem. Egyik este rám mozdult, nem volt részeg, nagyon is józan volt. Én nem akartam és ezt közöltem is vele, de ő csak közelített és közelített mire én ráordítottam és ennek hatására felpofozott. Elrohantam. Este volt, valahol a vasút állomás mellett futottam esztelenül amikor valaki elkapott; mégpedig Christofer. Lefogott és a fejemet szorongatta, majd meger... szerintem tudjátok mi történt... Aztán többször is felpofozva ott hagyott és megfenyegetett. A mobilomon hívtam ezek után a fiúkat akik fél óra múlva találtak csak rám. Iszonyat kínos volt, és nagyon féltem is. A rendőrségre alig mertem elmenni a fenyegetés miatt, de 2 hét után a srácok unszolására elmentem, de a rendőrök nem csináltak semmit, mivel Christofer-nek 'alibije' volt. Hamis alibije. De ezt persze senkit se érdekelt. Csak a fiúk tudnak róla és sokat segítettek nekem. Az újságoknak soha de soha nem mondtam volna el és nem is akartam erről beszélni. Hamar felépültem a traumából, és azóta nem is volt téma, a mai napig...

Louis:-Gyere-húztam magammal Zoé-t és a kanapéra ültettem, betakartam mert bár erősnek tettette magát, egész teste remegett, és nem hiszem, hogy fázott volna.
Rám mosolygott és felállt.
-Most haza megyek, átöltözöm mert még mindig a tegnapi ruha van rajtam- röhögött fel de elég eröltetett volt.
-Hazakísérünk Zé-lépett elé Harry, aki már nem is foglalkozott másnaposságával.Zoé azonban megrázta fejét, integetett nekünk egy újabb eröltetett mosollyal és kiment.
-Nagyon féltem Kicsilányt.-Niall szólalt meg az ajtót bámulva. Mind egyet értettünk vele, de ha Zoé azt mondja, hogy nem akkor nem.
-Pakoljunk fiúk!
Mind "most nincs kedvünk" fejet vágtunk Liam parancsára, de aztán neki láttunk. Kivéve Niall-t aki vissza ment enni a konyhába.
-El fogsz hízni szerelmem.
-Hagyjál már Louis.-és tömte magába a kaját morcosan.

Zoé:Útközben kicsit kínos volt, mert egy két rajongóval találkoztam az úton haza felé és egyfolytában arról kérdezősködtek, hogy sírtam-e. A válaszom mindig az volt, hogy dehogy, csak kifújta a szememet a szél.Igen elég gyenge hazugság tőlem, de nem tudtam most koncentrálni.
Végre. Megpillantottam a házat, ahol bérlek egy lakást. A kódot bepötyögve a liftbe léptem és vártam, hogy felvigyen az ötödikre. Befordultam a folyosóra és lemeredtem. Éreztem, hogy a szememmel mindjárt megölöm őt de a könnyek is gyülekeztek.
-Szia Zoé.-mosolygott el a pasas az ajtóm előtt, de egyáltalán nem barátságosan mosolygott hanem ördögien.
-Christofer!-kiáltottam rá, de nem is ok nélkül mert ezzel jeleztem, hogy ne közelítsen felém.
-Na mi az? Félsz tőlem, ó de aranyos.-és jött és jött felém.
-Menny innen.-kiáltottam újra és a lift felé rohantam, de ő is futni kezdett és a lift nem jött így a lépcsőn rohanva a telefonomat előkapva, a 3-as gombot megnyomva szedtem a lábamat és láttam amikor visszanéztem, hogy Christofer és jön.

Liam:
-Minden rendben Zoé?-kaptam fel a telefont.
-Segíts, itt van és rohan-sikított bele Zoé. Nem tettem le a telefont, végig hallgattam Zoé zihálását de közben a fiúkat riadóztatva futottunk Zoé lakása felé. Mindenki még a pizsamájában vagy egy melegítő gatyában indult el.
-Liam-ordított hozzám Zoé miután meglátott minket. Hozzánk futott, visszanézett Christofer-re aki minket észre véve visszafordult a saroknál.
-Cccs-nyugtattuk, miközben Zoé bújt oda mindannyiunkhoz. Rémisztő volt így látni őt.
-Nem mehetsz vissza!-mondogatta Niall, miközben egy egy puszit nyomott homlokára, hogy lenyugodjon és érezze, hogy itt vagyunk.
Harry-ékhez visszaindulva, gyors léptekkel mentünk és "védtük" Zoé-t aki kivételesen engedte is.
-De haza kell mennem.-remegett és nagy kék szemeivel nézett ránk össze-vissza.
-Elment az eszed?!-förmedt rá Louis Zoé-ra, aki egy kis vidámságot belevíve 10 oktávval magasabb hangon kezdett el okoskodni. Kisebb röhögés között Harry-ékhez érve leültettük Zoé-t a kanapéra, amit Ő nagyon nem torelált és ki is mutatta nem tetszését. Ölni tudott volna a szemével.
-Itt alszol.-ült le mellé Harry és Louis a mi kis kemény lányunkhoz. Mielőtt megszólalhatott és válaszolt volna, eléguggoltam.
-Nézd Zoé. Nem akarunk atyáskodni feletted, de féltünk. És amíg az a barom; igen barmot mondtam Niall, nem kell csodálkozni, na szóval amíg kint van és nem a börtönben, nem engedünk el mellőlünk. Megértetted?!
Látszott rajta, hogy most felütne, de nem tudott mit tenni mert tudta jól, hogy ha ellenkezik akkor Louis nagyon besértődik.
-Úúúúúúúúúúúú! Pizsipartii-pattant fel a kanapén Louis. Őrült egy gyerek. De végre Zoé is nevetett már.
-Naill-lal elhozunk pár cuccot tőled.-ajánlkozott nagylelkűen Zayn, de Zoé-nak a szemei kitágultak. Muszáj volt nevetni a fején.
-Az kéne még! És melltartót is hoznátok nekem, mi?-röhögött Zoé.
-Még szép!-csapta össze kezét Niall erre a jó hírre.
-Inkább csak Zayn mennyen és hívd fel a menedzserünket, Kira-t. Valahogy benne jobban megbízom, hogy hozz mindent nekem.
Naill szegény elszontyolodott de egy 'okay' fejet vágva felhívta Kira-t.
-Na szóóóval, velem fogsz aludni-tapsikolt Louis, és megragadta Zoénk kezét.
-Na persze...önző vagy...-mosolygott Harry de durcis fejet is vágott.
-Jaj nyugi már és ne féltékenykedj, majd egyszer, de csak is egyszer aludhatsz vele, de Zóó...
-Ne hívj Zóó-nak-vágott közbe Zoé.
-Szóval Zoé az ágyadon alszik Te meg a földön.-fejezte be Louis aki mint egy kiskutya kölyök olyan fejet vágott.
Megnyugodtam, hogy nem 'kapok' ki Zoé-tól, hogy kioktattam, de rosszul tettem. Felállva a kanapéról Zoé-tól egy arcpaskolást kaptam, ami amúgy nem is lenne fájdalmas, viszont Zoé drága mindig annyi gyűrűt hord...