9.fejezet

9.fejezet

Niall:
-Hogy mégis hol vagy?-üvöltött fel mellőlem Zayn. Egyedül Ő tudott megszólalni Liam hírének hallatára.
-Jól hallottad, Svédországban! -ismétlődött a válasz már erőteljesebben és flegmán.
-De mégis mi a francért?-ordított a telefonra Louis, aki szinte magából kikelve fel és alá járkált idegesen.
-Ebba miatt...-halkult el megint Liam. A többiek értetlenkedve néztek egymásra a név hallatára, kivéve Zoé aki rögtön felismerte azt.

-Ebba Zingmark.-állt fel Zoé és a telefont felvette az asztalról, amelyben Liam volt a másik végén.

-Igen. -helyeselt Liam, majd mindenkinek beugrott a vörös hajú lány akivel Liam randizgat egy ideje.
-De miért?-üvöltött már megint Louis, míg Harry csak meredt előre.

-Azért, mert nincs magánéletem! Nincs magamra időm és én csak Ebbával akarok lenni.
-De hiszen alig ismered.-szólt közbe végre Harry.
-Ezt nem érthetitek. Úgy érzem ismerem, és megkockáztatom, de azt hiszem szerelmes vagyok belé... Bocsássatok meg, de nem megyek haza Londonba.

-És a banda?-pattantam fel az dohányzóasztalról hirtelen.

-Nekem most Ebba a legfontosabb...-jelentette ki majd letette telefont. Néma csendben és feldúlt arckifejezéssel néztünk egymásra. Most mi lesz?
-Ez a Te hibád Zoé.-fogta meg a fejét Zayn szinte vörös fejjel. A banda jövője forgott kockán.

-Az enyém?-nézett fel szörnyülködve a "vádlott".

-Neked kellett bemutatnod Őket egymásnak azzal a kifejezéssel, hogy "Jaj de cukik lesznek, és hogy jót fog tenni Liamnek ez az Ebba meg hogy nagyon aranyos."-utánozta kényeskedve de továbbra is mérgesen Zayn.
-Ne hogy már ez is a Zoé hibája legyen!-dőlt előre Harry a kanapén, hogy mérgesen ránézhessen Zaynre és úgy védhesse Zoéit, akinek már nem sok kellett ahhoz, hogy felpofozza a mellette üvöltő Zaynt. Bevallom, most nem bánnám ha megtenné, mert már engem is idegesített a papolása és ez a hülye viselkedése.
-Csönd már!-förmedtem rájuk mielőtt egy újabb kitörés jönne. Csendre intésem hatásos lett, mert mindenki depisen ült a nappali közepén lévő kanapén. Úgy öt hosszú perc után Zoé felszólalt:
-Pakoljatok, elmegyünk Liamért.-jelentette ki és máris a telefonján kezdett babrálni.
-Svédországba?-kérdeztünk rá egyszerre Louissal, aki az imént történtek ellenére csillogó szemekkel kezdte vizslatni Zoé tevékenységét az okos telefonján.

-Nem hallottátok? Készüljetek.-parancsolt ránk mogorván Hazza, és már vett is elő egy táskát, amivel a szobájába vette az irányt.

-Egy óra múlva felvehetjük a reptéren a jegyeket. Ott találkozunk.-osztotta meg velünk az infókat Zoé, majd Zaynhez fordult: -Akarsz jönni, vagy megint valamit rám kensz?!
Válaszul egy rövid fejrázást kapott Tőle majd velem együtt sietve hazamentünk Zayn-nel.


50 perccel később:
Harry:
-A repülő indulásáig még 20 perc van.-mutatott fel Zoé a hatalmas táblára, mely jelezte az érkező repülőknek az időpontját. -

Mennyetek pisilni meg miegymást csinálni-tette fel a kezeit a válla magasságába idegesen és ötletekből kifogyóan. A többik hamar megcélozták a férfi mosdót, majd Niall észrevette a büfét, és inkább oda vette az irányát. Egy könnyű mosollyal reagáltam rá, majd észrevettem Zoét aki magába összezuhanva ült a fém padokon. Szorosan melléültem.

-Kitalálom; épp magadat szidod a történtek miatt.-szóltam hozzá majd lefelé hajoltam, hogy láthassam az arcát, melyet hosszú haja takart.

-Túl jól ismersz...-jött válaszul a hajzuhatag mögül.- De teljesen jogosan szidom magamat!-fejezte be mondatát és nekicsapta magát dühöngve a pad háttáblájára.
-Ugye nem vetted komolyan azt amit Zayn mondott?!-néztem rá már mérgesen, mert mindent magára vesz, még azokat is amit nem kéne, vagy ami nem is róla szól. De Zoé nem szólt semmit, csak csukott szemmel a homlokát vakarta.
-Nem.-nyögte ki a választ végül. -De akkor is hibáztatható vagyok. Hiszen tényleg én hoztam Őket össze.

-Mert jót tettél, egy mindnyájunknak fontos barátunknak. Te jót akartál. Nem tehetsz arról, hogy Liam ennyire érzékeny és egyik-napról a másikba kijelenti, hogy szerelmes és Svédországba költözik. Nézzük a jó oldalát; Svédországba repülünk. -mosolyodtam el, és beletúrtam göndör hajamba mert az mindig felvidította.

-Mióta lettél Te Mr. Főoptimizmus? Elvileg az én lennék.-mosolygott már Ő is a hajtúrásom miatt.

-Amióta depis lettél, ami elvileg én lennék. -vigyorodtam el majd tovább várakoztunk a padon.
-Már csak 12 perc-jött boldogan felénk Louis, aki valószínűleg a mosdóból jöhetett mert a slicce lent volt. Ezt Zoé is észrevehette, mert röhögni kezdett és szegény Lou meg értetlenül állt előttünk. Apró köhögéssel jeleztem neki az incidenset, majd elpirulva helyre tette a cipzárt. Zoé ennek okánál fogva még jobban röhögni kezdett.
-Nem kell ennyire röhögni-durcizott be Louisunk, aki sértődötten lefeküdt a padra és fejét Zoé lábára helyezte. Kis idő múlva a többiek is odaszállingóztak egy-két rajongó társaságával, akik egyfolytában azt kérdezgették, hogy "Hova utazunk el", és hogy "Ugye még visszajövünk".

-Meglepetés, éés igen visszajövünk.-ült fel Zoé öléből Louis mosolyogva, majd látván a fanok, hogy válaszolnak nekik, még több kérdést tettek fel, de ebben már Liam hollétéről is szó volt.

-Nem érzi jól magát.-vágta rá gyorsan Zayn, aki épp egy szőke hajú lány könyvét írta alá mosolyogva.
Pár percen belül mindenki alászignózta a lányok papírját, karját vagy pólóját.
-Mennünk kell, de majd rakunk fel képeket-rázta le finomat Őket Zoé, majd futni kezdtünk a gépünkhöz való becsekkoláshoz.

Zayn:
A repülőgép könnyedén siklik fel a levegőbe, majd az övünket kikapcsoltuk stewardessek engedélyével, mivel már fent voltunk a levegőben. Igen, mindenki kikapcsolta az övet, kivéve Niallt. Ő szorongva ült és kapaszkodott minden fogható tárgyba. Remek!... szerintem fél a repüléstől.

-Minden rendben? -nézett rá aggódóan Harry és Louis.

-Persze-mosolygott erőltetetten.-Csak még sose repültem.-kapargatta idegesen a karfát.
-Ó egyem meg.-mosolyodott el Zoé. ...Remek! Belőle meg előjött a gondoskodó nővér. -Cseréljünk helyet léci Louis.-nézett rá a szembe ülő barátunkra aki engedelmesen felállt és elfoglalta új helyét. Pontosabban befészkelte magát az új helyére. Most hogy így belegondolok... elég fura mániái vannak...
-Hé-mosolygott újra kedvesen Zoé, miközben megfogja Niall kezét, ami eddig a kaparászással volt elfoglalva. -Nem kell félni, minden rendben lesz.

Niall kicsit nyugodtabban ülte végig a 2 órás utat majd leszálláskor Zoéra néztünk, mivel Ő tudhatta csak, hogy hol vagyunk. Zoé nem szólt egy szót sem, csak határozott léptekkel kifelé vette az irányt a telefonja segítségével. Egy buszra szálltunk, és ablakaiból röviden felfedezhettük  Umeå -t, ami egy kis város Svédországban.

-Következő megállóban kell leszállnunk-szólt hozzám a mellettem ülő Zoé egyhangúan majd a többieknek is jelezte, hogy készülődjenek.

-Nézd Zoé-kezdtem neki, és büszkeségemet legyűrve tovább folytattam már csak Liamért is,-bocsánatot akarok kérni a reggeliért. Nem tehetsz semmiről főleg nem azért mert Liam szerelmes lett, egyedül Liamet lehet hibáztatni ezért, meg azért is, hogy most Svédországban vagyunk. Ő volt ilyen nagy ész és jött ide az Isten háta mögé.

-Örülök.
-Mégis minek?-néztem rá furcsán, mert egy "Semmi baj"-ra számítottam.
-Hogy újra te vagy az Zayn. -mosolygott rám, amit már reggel óta nem tett velem.

-Ó hagyjál már-röhögtem el magam. -Csak ne kezd el megint azt az elméletedet, hogy néha nem magunk vagyunk amikor szemétül viselkedünk a másikkal, hanem egy gonosz lélek aki ilyenkor irányít bennünket.

-Akkor is!-nevetett rám, majd egy ökölkoccantással jeleztük egymásnak, hogy minden rendben van.
A következő megállónál le is szálltunk és egy barátságos környéken találtuk magunkat. A hideg ellenére sokan voltak az utcákon.
-Srácok?-hallatszott hirtelen mögöttünk egy ismerős hang. Egyszerre fordultunk meg és szintén egyszerre kiáltottunk fel a helyünkön megdermedve:
-LIAM VIGYÁZZ!

8.fejezet

8.fejezet

Zoé:
Már több mint egy órája bolyongunk, illetve az órám ezt jelzi, ami amúgy csak az idő megállapítására jó, mert még szép, hogy nincs térerő, a wifiről meg ne is beszéljünk. Még szerencse, hogy nem vagyunk éhesek, de ha azok is lennénk van még a táskámba KFC-s süti, de ezt még nem említem nekik, nehogy letörtség miatt nassolni kezdjenek...Tiszta sötét van, a hó már lassan a térdünkig ér és látom, hogy a fiúk is fáznak.
-Milyen nagy ez az erdő?! Most komolyan, nem lehet, hogy körbe-körbe megyünk?- vacogott Harry.
-Nyugi, nem olyan rossz a helyzetünk.
-Igazán, Zoé? Tényleg Zoé?-förmedt rám Louis elénk állva és a kezével csapkodott minden kérdés végén. Felháborodását teljesen megértem, de ha én nem maradok bizakodó, akkor senki se.
-Lou szívem nézd: még csak 7 óra van; nem esik a hó; nem egyedül vesztünk el, hanem legalább hárman vagyunk; van telefonunk is és tudjuk, hogy Londonban vagyunk valahol, ráadásul a többiek észreveszik előbb-utóbb, hogy eltűntünk. Gyere ide. -húztam magamhoz, hogy lenyugodjon mert lehet, hogy sötét volt de a szemében az ijedséget tisztán láttam. -Gyere. -intettem Harryhez és karoltam belé egyik oldalról, míg másik oldalról Louisba és így mentünk tovább a hóban.
-Most képzelődöm, vagy tényleg van ott egy ház?-állt meg hirtelen jobb oldalamon cammogó Harry.
-Inkább valami fa izé.-förmedt fel kedvtelenül a másik oldalról Louis.
-Gyertek már.-húztam őket magammal a tetővel ellátott épülethez. Az alig 7m széles, fa építmény előtt álltunk tanácstalanul és két oldalról fürkészve keresték tekintetemet, hogy én döntsek. Na szépen vagyunk, nem is hogy a két férfi állna a sarkára, még nekem kell bátornak lenni. Elengedem a kezemet a két fogásból és az ajtót nyitom ki óvatosan, hogy véletlenül se dőljön ki az.
- Hahó-kiáltott be Louis, aki telefonját elővéve világította be az apró helységet. Szerintem ez teljesen felesleges volt, mert egyértelmű, hogy senki sincs itt. Lépnék be a küszöbön, ám Hazza karjával finomat jelezte előttem, hogy Ő teszi meg az első lépést. Gondolom észbe kapott, hogy talán férfiként kéne már viselkedni. Egész barátságos volt a helység ahhoz képest, hogy egy erdő közepén lévő elhagyatott fa ház.
-Itt kéne maradni.-jelentette ki Louis és telefonját használva nagyobb fényforrást próbál keresni, de csak egy régi petróleum lámpát talált.
-Kandalló?-mutattam az én telefonom világításával a sarokba elhelyezkedő fűtésre alkalmatos eszközre.
-Gyufa?-nézett rám Louis.
-Egy szavas kérdések?-kérdezte Harry mosolyogva majd előhúzott egy doboz gyufát.
-Először is fa kéne...-veregettem meg a vállukat jelezve, hogy ez nem az én feladatom lesz. Húzott szájjal bólogattak és kimentek, így jobban körül nézhettem de nem sokat tudtam felfedezni, mivel már említve is volt,  a 7m hosszú, 3m széles vityilló területét könnyen betudtam járni. Egy asztal és hozzátartozó szék volt a házikó közepén, meg egy szőnyeg, amit a cipőmmel finomat megrúgva jöttem rá, hogy eléggé poros. Ha a fiúk bejönnek, ezt én elintézem, hogy ne legyen koszos. Tényleg, a fiúk! Hol vannak már? Aggódóan léptem ki az ajtón és elnevettem magam amilyen látvány fogadott. A két "vadász" éppen felém jött, kezük megpakolva néhány száraz letört ággal és én szívélyesen kitárom az ajtót és a telefonfénnyel világítom az útjukat.
Siker! Úgy 10 perc szenvedés után -miután meggyőződtünk arról, hogy a kémény kellő képen tiszta- a tűzet meggyújtottuk, pontosabban MEGGYÚJTOTTAM. A szőnyeg is tiszta, és a kandalló fénye beteríti a kis helységet. Melegség árasztotta el a házat.
-Van fürdőszoba is, vagy valami olyasmi!-kiáltott fel a ház túlsó végéből Louis. -És itt egy pléd is meg hideg víz is van, gondolom egy kút van a közelben.-állapította meg a csapot megnyitva.
Mivel a szoba kezdett jó hőmérsékletbe jönni, kabátjainkat az asztalra leraktuk és jót röhögtünk Louison akin egy meleg répás pulóver volt, valószínűleg egy rajongótól kapta.
Unalmunkba szinte minden témát 'kiveséztünk', majd éjfél körül Répafej letelepedett a szőnyegre és magához húzta a pokrócot. Feje alá tettem a táskámba lévő sálamat, hogy párnaként szolgáljon neki.

Eközben...
Zayn:
Nem lehet igaz... Hogy ma senkit se lehet elérni?! Liamről két napja nem tudunk semmit, a hívásokra nem válaszol és csak most írt Twitteren annyit hozzám lökve, hogy "Jól vagyok, majd hívlak." Aztán még ott vannak Harryék, akiket szintén már egy ideje próbálom hívni, de mindegyik hangpostára kapcsol. Ha ez valami sértődős játék Tőlük, akkor nem állok jót magamért...Hívom Niallt, hátha Ő kegyes lesz felvenni azt a szerencsétlen mobilt.
-Mi baj van?-vette fel végre az első ember...egy álmos ember.
-Az Niall, hogy senki nem veszi fel a telefont!
-Én felvettem...
-De Liam nem! És Zoénak, Harrynak és Louisnak pedig 4 órája a kikapcsolt telefonjukkal beszélek.
-Mivel éjfél van észlény!-morgott bele Niall, majd lecsapta. Na mondom szép, de jó akkor engem se érdekel és inkább megyek aludni. Majd ha előkerülnek jól lehordom Őket.

Vissza az erdőbe...
Harry: Louis mellé telepedtünk mi is fáradtan és semmittevően Zoéval, kb.10 SMS elküldés után -amit azért tettünk, hogy hátha véletlenül lenne térerő és valaki megkapja a helyzetjelentésünket.-
Hajnali 2 óra van, Louis természetesen horkol. Ő az aki mindenhol eltud aludni, legyen az egy erdő közepén lévő ház padlója vagy egy szék a semmi közepén. Én nem voltam ilyen szerencsés az elalvás térén és végig a tűz pattogását figyeltem a lábam mögül.
-Nem tudsz aludni?-fordult felém a szőnyegen Zoé, feje alá téve egyik kezét.
-Nem-fordultam én is befelé és néztem szemeibe mosolyogva. -Te miért nem alszol már?
-Mostanában rosszul alszom.
-Akkor azért jöttél tegnap este a szobánkba?-komolyodtam el, mire Ő a fejét a padlóra szorította majd újra visszafordult felém. Látszott rajta, hogy nem szeretne beszélni erről, de én érdeklődően néztem rá és válaszolt:
-Igen, de most nem csak azért nem szuszogok mélyeket, ellentétben a mellettem horkoló Louissal, mert nem jól alszom, hanem nem érzem biztonságba magamat és benneteket se itt.
-Zoé-löktem meg viccesen jobb lábammal az Ő lábát, majd elmosolyodtam.-Mi a baj? Tudod, hogy nekem aztán mindent elmondhatsz.
-Tudom-mosolygott rám kék szemeivel- de nem akarok vészmadár lenni egyfolytában és terhelni benneteket a gondjaimmal, hiszen most különben is a banda a legfontosabb.
-Tudtommal te is a bandatagja vagy, és számítasz nekünk Picilány. Na bökd ki-löktem meg megint a lábammal. Halkan elnevetett majd gondterhelt lett a tekintete. Figyelmesen hallgatni kezdtem.
-Tegnap, egyedül jöttem hazafelé a sötétben a randi után. Gyalogoltam, gondoltam jót tesz ha kiürítem a gondolataimat meg blablabla de aztán arra lettem figyelmes, hogy valaki követ.
Összeráncoltam a szemeimet és tovább folytatta:
-Christofer volt az és utánam szólt, amire első reakcióm az volt, hogy sprintelni kezdtem. Nem ért utol, bár nem sok kellett neki, de hála egy busznak amire feltudtam ugorni és így elkerülni a "találkozást". Majd hazaértem, de...
...féltél. -fejeztem be a mondatát, mert tudtam, hogy úgyse mondaná ki ezt a szót. Ő akar lenni a bátor és talpraesett lány, aki senkitől se tart, de mind jól tudjuk, hogy azért Ő se olyan erős, ami így természetes.
-Aztán nagy vihar támadt, ami nem igen tett jót az aggodalmaimnak és csak arra eszméltem fel, hogy a szobátokban vagyok és közétek fekszem. Elcsendesedett és tovább nézett engem.
-Nem baj ha félsz. -mosolyodtam rá mire ő vissza rám. -Gyere ide-öleltem magamhoz fekve, mire Ő hálásan hozzám bújt. Reflexből beleszagoltam a hajába. A zöld alma illata kellemesen megnyugtatott. Éreztem minden levegő vételét és a szívének dobogásának lüktetését. Végre éreztem azt is, hogy egyenlőre itt biztonságban vagyunk... Így hárman...

Louis:
Férfi hangok keltettek fel, majd én az egymásba kapaszkodó Zoét és Harryt ébresztettem fel, akik így elnézve elég félreérthető helyzetbe voltak. Mint két nyálas szerelmes. Ezen a gondolaton elröhögtem magam, mire Ők kérdően néztek rám, miközben feltápászkodtak.
-Önök szerint itt lehetnek?-szűrődött be ugyanaz a hang, amely felkeltett édes álmomból.
-Hahóó-nyílt az ajtó és egy ismerős arc bukkant fel, mire én rögtön a nyakába ugrottam, mintha ezer éve nem láttam volna Őt.
-Végre, hogy meglettetek.-mosolygott rám majd a kandalló előtt álló Zoéra és Harryre nézett a "hősünk", aki nem volt más, mint Zayn.
-Hogy sikerült Ránk találni?-ölelte meg Zéé is hálásan Zaynünket.
-Egy SMS-t kaptam amiben azt írtad, hogy eltévedtetek abba az erdőbe, ami előtt elváltunk és mivel a lakásotokon nem voltatok, rájöttem, hogy igazat mondhattatok. Ezért rögtön az erdészhez jöttem, akinek segítségével ide találtunk.-majd az alacsony férfire mutatott. Gondolom Ő lehet az erdész, mire mi hálásan fogtunk kezet Vele.
Egy fél óra múlva kijutottunk az "útvesztőből" és ugrándozva értünk a meleg lakásunkba ahol már rendbe volt szedve Hazza csata vert szobája.
-Végre-dőlt le fáradtan Zoé a kanapéra csukott szemmel. -Köszi még egyszer Zayn-ült fel álmosan és a mellette leülő Zayn arcára egy puszit nyomott hálájának jelképéül.
-Hát igen, sokkal jöttök nekem.-vigyorodott el elégedetten Zayn, majd mosolyát egy párnával töröltem le, amit az arcába nyomtam. Kínunkba már röhögni kezdtünk, mit Niall berontása szakított félbe és a telefonját kihangosítva állt elénk a kanapén. Arca ideges volt és türelmetlen. Egyszer csak Liam szólalt meg a tenyérnyi nagyságú mobilból.
-Sziasztok Srácok.
-Szia Liam-mondtuk kórusba.-Hát te merre vagy?-vállt ki az egyhangúságból Zayn kérdése. Majd hosszas várakozás után így válaszolt:
-Svédországban...

7.fejezet

7.fejezet

Harry:
Érzem, ahogy valaki pihen a mellkasomon. A keze a hasamnál pihen finoman. Ó, ha Louis az, akkor én itt és most megesküszöm, hogy nem teszek jót magamért... Ám lassan kinyitom a szememet, és meglepetésemre a barna haj nem régi szobatársamé, hanem Zoé-é. Akárhogy erőltetem a fejemet, nem tudok visszaemlékezni, hogy hogy is került ide, pontosabban rám az aprócska lány, bár ahogy jobban megnézem nem csodálom, hiszen Louis teljesen rá volt telepedve Zoéra, aki valószínűleg végső ötletként felém vette az irányát. Óvatosan próbálom kicsenni egyik lábamat a takaró alól majd a másikat, de sikertelenül, mert a rajtam nyugvó lány az eddig hasamon tartó kezét lassan végighúzva a mellkasomon, a nyakamhoz helyezi. Hirtelen nagyokat kezdtem lélegezni, a pulzusom megnövekedett és nem tudtam mit csináljak. Máskor ezt természetesnek fognám fel, ha egy lány mellett kelek de most mégiscsak Zoéról van szó. Valahogy nem tudok és nem is akarok kijönni könnyed fogása alól, de aztán kipattantam az ágyból, teljesen elfelejtve a kellemesen szuszogó Zoét, mert üvegcsörömpölést hallottam a másik szobából. Persze a lökésemet nem túlságosan értékelte az eddig rajtam kényelmesen alvó lány és nyöszörögve fordult meg Louishoz hozzábújva. Még néztem és vártam a további reakciókat, de nem történt semmi, így visszarévedve a zajra, a másik szobába-történetesen az én szobámba- mentem és elképedve álltam meg az ajtóba. Az üvegcsörömpölést egy madárnak köszönhetem, aki össze-vissza ugrált a betört ablaküvegen, melyek valószínűleg a kidőlt fa landolásának következtében törhetett szét, ugyanis az a szobában terült el. A kicsinyke szárnyas állat észre vett engem és a hatalmas ablaknál-illetve annak helyénél- kiröppent. Még mindig kerek szemmel állok egy helyben és fogalmam sincs, hogy most ordítsak vagy telefonáljak valakinek.
-Louis, Zoé-ordítottam el magam és válaszul káromkodást kaptam, amit először egy női hang kiabált majd férfi hang ismételte meg. De mielőtt újra kiereszthettem volna a mély hangomat egy puha kéz takarta el a számat és kérdően mozdultam meg, amit már egy ideje nem tettem a látványnak hála, melyet az öreg fának köszönhetek.
-Nem csináltam semmit a szobáddal -mondta fáradt hanggal a puha kéz tulajdonosa miközben csukott szemmel nekem dőlt, és a nyugodtságából tekintve sejtettem, hogy még nem látta a szobába betört fát.
-Zoé-motyogtam a kéztakarás mögül és az ablak felé fordítottam a kezeim által. Sápadtan nézett hol az üvegszilánkokra és hol az ágyra, melyet félig a terebélyes ágak foglaltak el.
-Én, nem én nem... nem én voltam-rázta meg magát, hogy ne dadogjon.
-Nem is gondoltam-néztem le Zoéra aki tanácstalanul nézett fel rám a magasságunk eltérése miatt. - Te jól vagy?
-Én?-értetlenkedett Zoé, de aztán elég zavartan kezdett viselkedni és azt se tudta, hogy most álljon vagy nézze meg közelebbről a fát. Mintha kényelmetlen kérdést tettem volna fel.
-Nem esett rád a fa, ugye?
-Mi, dehogy is.-rázta a fejét gyorsan, majd nagyot nyelt. Elég fura volt.
-Akkor miért jöttél át? -kérdeztem értetlenül és megfogtam a karját, hogy ne izegjen-mozogjon tovább. -Nem mintha bánnánk.-mosolyodtam el zavaromba.
-Csak...-kereste a szavakat és mögém bámult, pontosabban a majdnem szívrohamot kapó Louisra aki csak most érhetett ide,- ...csak féltem a vihartól! -fejezte be, de nem akartam hinni neki, mert pont Zoé az aki ha fél is, az lenne az utolsó elhatározása, hogy velünk aludjon és inkább kiköltözik a kanapéra vagy nem fekszik le addig míg el nem áll az eső.
-Teljesen jogosan félhettél tőle-helyeselte a döbbenten álló Louis.
-Hívom a karbantartót.-engedtem el Zoé karját és a nappaliba vettem az irányt.

Zayn:
-Havazik -ordítom el magam mérgesen Louiséknak a bejárati ajtajuk mögül, mivel hogy azt csukva találtam. Pár percen belül az ajtó kinyílik és ideges fejek vesznek körbe.
- VASHAPPNIN'?
-Látogatónk volt az éjjel, mégpedig egy 60 éves bükk fa -mondta lazán Louis a kanapén dideregve.
A srácok elmondták a történteket, majd fél óra múlva a házmester és a karbantartók is megérkeztek és enyhén kitessékeltek minket a hidegbe.
-Hóóóó-ugrott fel Zoé az utcára érkezve gyermeki énjét elővéve. Mire az imént megérkező Niall is követni kezdte viselkedését, és mint ha ragályos lenne,mert azt vettem észre, hogy Louis és Harry is a hóban fetreng.
-Tudtátok, hogy gyerekesek vagytok?
-Igeeeeeen-röhögtek fel válaszul a hóban a játszadozó hülyéim miközben lassan mentünk London havas utcáin.
-Gyere már te is Zayn. Ne legyél ennyire menő.
-Maradj meg magadnak Niall. - Ám a visszaszólás helyett egy nagy adag havat kaptam az arcomba.
-Kösz Louis... -sepertem ki szemeim közül a hóréteget.
-Menjünk enni- mentett meg nem szándékosan az újabb adag arcon dobástól Niall, aki a KFC felé vette az irányt.
Jól bekajáltunk és újra a hidegbe találtuk magunkat.
-Nem megyünk az erdőbe? -mutatott a kesztyűs ujjaival Harry egy ismeretlen fás részre, úgy 100 méterre.
-Mennyetek, én szétfagytam és Liamet se tudom elérni, így megpróbálom otthon skype-on.
-Megyek veled, a bátyámmal kell találkozom. Bocsi srácok. -indult el velem Niall és a búcsúzó után elváltak útjaink.

Louis:
-Mennyünk -vigyorodott el Zoé és gyorsan szedni kezdte lábait.
-Kapjuk el-kacsintott rám Harry, és már rohantunk is 1-1 hógolyóval a kezünkbe a leendő áldozatunk után aki már a fás rész között járt.
-Neeeeeee-röhögött és egyszerre sikított ránk kiszemeltünk. Őrült hajszába kezdtünk mert nehezünkre esett utolérni Őt.
-Bombaaa-üvöltöttünk egyszerre Harryval és szegény Zoéra ráugrottunk, aki rögtönk a hóba süppedt a súlyunk miatt. Elkezdtük fürdetni a hóban, miközben ketten rajta ültünk, de elkapott foglyunk csak nevetett, majd egy jókora havat borított az arcunkba. Ezzel menekülő utat szerezve magának egy újabb macska-egér játék kezdődött el, melyben a hógolyó dobás és bújkálás volt a főszereplő.
     
  
-Nem bírom-lihegett vigyorogva nagyokat egy fának nekidőlve Zoé. Felnevettünk a piros arcán elterülő mosolya miatt és magunkhoz öleltük.
-Ideje hazamenni, már elég sötét van -mondta mosolyogva az ölelés közben Hazza, aki azért szépen havas volt Zoé, de inkább én miattam.
-Oké, de merre? -engedett el minket vigyorral az arcán Zoé, ami már ránk nem volt igaz, ahogy körül néztünk az idegen helyen.
-Most komolyan, fiúk. Hol vagyunk???

6.fejezet

6.fejezet

Liam:
Már egy hete nem történt semmi érdekes. Nem mintha bánnám, de már megszoktam a sürgés-forgást.
-Liam, ide adnád a fülbevalóm?-zavart meg unalmamba Zoé, aki félig a fürdőből kandikált ki.
-Persze, hova készülsz?-adtam kezébe a két aprócska arany fülbevalót.
-Randira-jegyzett meg ennyit majd bezárta a fehér ajtót. Nem kérdezősködtem, inkább leültem Louis, Harry és Zayn mellé. Niall kajáért ment el, valószínűleg csak magának hoz.
-Kivel megy Zoé randizni?-értetlenkedtem a fiúk felé, mert még mindig ezen kattogtam, hisz én mindent elmondok neki de Ő most ezt eddig titokba tartotta.
-Randizni megy?-kérdezett vissza Harry, amiből rájöttem, hogy Ő se tud semmit. Kicsit fura fejet vágott, és még fel is ült, de nem sokáig mert Louis magához visszahúzta. Néha tényleg nem értem ezt a nagy kötődést, de hát Ők tudják ezt. Felnevettem magamba majd tovább néztem a Tv-t amit elég serényen bámultak a többiek.

Harry:
Miért nem mondta, hogy randizni megy. Elvileg mindent megbeszélünk egymással. Pasija van? Á, azt kizárt. Arról tudnék de...majd hirtelen a cipő kopogás lesz hallható csak és nem tudok tovább elmélkedni mivel  a bejárati ajtónak a tükréhez megy.
-Narancssárga rúzs-pattant fel Louis mellőlem, mikor észre vette, hogy Zoé az imént említett tárgyat használja.
-Úúúú-kezdtük el mire Zoé csak hátrafordul és mosolygott. A narancssárga rúzs nála azt jelentette, hogy be akarja dobni magát az illetőnek és hogy totálisan le akarja venni a lábáról.
-Nagyon dögös-pattant fel Zayn és én egy fütyüléssel értettem vele egyet, mire röhögött mindenki, még Zoé is. Láttam már randira menni, de most más volt. Máshogy viselkedett és a testtartása is más volt. Egyet értettem Zayn-nel, tényleg nagyon csinos volt. Hirtelen bambulni kezdtem, nem bírtam nem Őt nézni, pedig már egy ideje ismerem és nem volt más mint eddig, de most mégis. Elég feltűnően nézhettem mert Louis drága egy hatalmasat lökött rajtam és ennek hatására elterültem a kanapén.
-Ne folyjon már ennyire a nyálad szerelmem.-szólt rám nagyon kedves barátom, akit most máshogy neveznék meg, mivel most is leégetett.
-Jó lesz így?-fordult meg Zoé, és most tényleg tündérke kinézete volt. Haja és a ruhája tökéletesen állt rajta.
-Ezt le kell fotózni-hatódott meg mellettem ülő nem normális barátom és a telefonjához kapott.
-Louis hagyj már-röhögött és lökte lefelé Louis kezét míg a másik kezével egy kabátot kapott le a fogasról.
-Na megyek szépségeim, ne várjatok sokáig-kacsintott vissza Ránk, mire mindnyájan fütyülni kezdtünk.
-Ezt akkor is felteszem-durcizott Louis, akinek bizonyára nem tetszett, hogy megakadályozták tehetségének kibontakozását a fényképezőgéppel.



 Louis_Tomlinson:Zoé randizni indul. Pacsit ide rajongók. Viszont minket meg itt hagyott és punnyadhatunk itthon egész este. Ezt megjegyeztük @Zoé_Thomson .
Ti mit terveztek estére drágáim?




-Ha ezt meglátja Zoé, tuti kinyír-huppant vissza mellénk Zayn, aki egy chips-et hozott magával társaságul.
Louis egy vigyorral megvonta vállát és a fejét belenyomta a rágcsával megtöltött tálba.
-Te nem vagy komplett-röhögtünk fel egyszerre Zayn-nel, mire Louis kivette a fejét a műanyag tálból és értetlenül vágott pofákat.
-Amúgy már rég volt narancssárga rúzsos estéje. -tért vissza hirtelen Zayn az iménti témánkra.
-Igen, de szerintem ez nem a hapsikon múlt, Zoé után...hogy is mondjam...futnak a fiúk.-próbáltam védeni, bár magam sem tudom miért. Zavaromban inkább megráztam a göndör fürtjeimet.
-Zoéval jó randizni-állapította meg Louisunk határozott fej bólogatással, bár fogalma se lehetett róla.-Most ha belegondoltok, sose érezzük magunkat cikisnek vagy kínosnak bármit is csinálunk előtte, pedig néha még én is zavarba jövök magamtól. De Ő inkább velünk nevet és beszáll a játékunkba-gondolkozott tovább majd a komoly időszakának vége lett egy perc alatt és újra belenyomta a fejét a tálba, amire mi megint csak ugyanazzal a reakcióval illettük meg. Röhögni kezdtünk.

Zoé:
Végre, már rám fér a kimozdulás. Majdnem két hete alig vagyok kint az utcákon mert szigorú fogságba vagyok a srácok által. Amiért én hálás vagyok, mert tudom, hogy engem védenek, de kicsit már túlzás.
Egy régi ismerőssel találkozok egy bárban, pontosabban a kedvencembe ami 7 utcányira van innen. A bárban az ajtótól az asztalig minden olyan angol és régies, mégse túl előkelő de nem is egy lepukkant hely, hanem az aranyközépút: maga a tökéletesség.
Míg ezeken merengek automatikusan egy fekete színű taxi-t intek le ami elsőre megáll a padka szélén aminek hála könnyedén becsusszanhatok a hátsó ülésre és már mondhatom is a kívánt címet.
-Köszönöm-fizettem kis az öreg taxisofőrt a 10 perces utazás után.
A bárba beérve még nem láttam partneremet, így a bárpulthoz leülve a telefonomat kaptam elő. Istenem... Louis. Hát mit látok rögtön felérve a Twitterre, még jó, hogy magamat, illetve egy kis részét de hát akkor is... Mielőtt visszaírhattam volna hőn szeretett Louisomnak, egy férfi kéz óvatosan a hátamhoz ért, aminek okán kicsit fölrezzentem.
-Zoé?-mosolygott rám érdeklődően egy magas, barna hajú férfi és leült mellém.
-Szia Bobbie-mosolyogtam vissza a várt személyre.-Köszönöm a meghívást.
-Ugyan-legyintett és egy hosszas beszélgetésnek kezdtünk neki. Két frissítő alatt kérdezte meg az elmúlt évek eseményeit ami velem történt majd a szokásos visszaemlékezések a múltunkba, ami valójában nem sok, hisz csak 3 éve ismerem a londoni belvárosból. Ő akkor volt egyetemista, én gimis, amikor vissza jöttem két év után Angliába. "Első találkozásunk" lehetett vagy két órás majd újabb három találka után nem hallottunk egymásról a mai napig.
Éjfél környéke lehetett amikor elhagytuk a bárt és a lakása felé vettük az irányt. Az utcákon alig voltak, amit nem csodálok hiszen nagyon hideg volt. Kapaszkodva próbáltam a kabátomban melegebb időjárást varázsolni magamnak, de a csupasz lábaim miatt ez szinte lehetetlen volt. Kellett nekem ezt a rövid ruhát felvenni... De legalább magam mellett tudhatom a határozott léptekkel ellátott férfit, aki unszolásomra az új munkáját taglalta mindezek alatt.
-Feljössz?-állt meg egy modern ház kapujánál és mosolyogva fordult felém.
-Ha nem gond, inkább haza mennék-mosolyogtam vissza, de láttam az arcán, hogy nem erre számított. Most komolyan mit gondolt?! hogy beugrok hozzá az ágyba? Bár a narancssárga rúzsomat használtam, ami nálam ezt jelenti és nem egészen 4 órával ezelőtt bevallom ezt terveztem de úgy érezem, hogy most ki kell ezt hagynom.
-Hazakísérjelek?-próbált még mindig mosolyogni, de szerintem legszívesebben már rég bement volna az ajtón. Egy kedves fejrázással jeleztem, hogy nyugodtan hagyhat egyedül a hazavezető úton és egy búcsú öleléssel köszöntünk el.
Hazaindultam. Nem tudom miért, de ez alatt a négy óra alatt mintha egy teljesen más emberrel beszéltem volna, nem pedig azzal a helyes és félénk 22 éves sráccal akivel én ismerkedtem meg először. Tudom, hogy változunk de ennyire?..
Már csak 4 utca kellett és az ideiglenes 'lakásomba' érek, ami igazándiból a Harryéké. Csak én vagyok az utcán szétfagyva meg talán egy fickó aki körübelül 50 méterre lehet tőlem. Unottan ballagok London utcáin, néha-néha elővéve fekete táskámból a telefont, csak hogy tudjam hány óra, de mindig csak ugyanazt írja ki, hogy 00:27. A fickó még mindig mögöttem bandukol, kitudja lehet, hogy eltévedt de bevallom kezd egy kicsit megrémíteni. Nem feltűnően gyorsítok de nehezemre esik a fehér 10centis magassarkúm miatt.
-Zoé-kiált felém valószínűleg az illető a tempóm változásán látva. Még mindig sietve megyek de hátrafordulok. Ismerős hang volt, de a sötét miatt csak egy alakot láttam ami nem sok esélyt adott rá, hogy felismerjem. Talán egy rajongó? De az felismerne ilyen messziről? Követett idáig? De eleve, fiú rajongóink nem igazán vannak.
-Zoé cukor -hallatszik újra a hang és ekkor felismertem a hangját, Christofer volt az. Nyugi Zoé...Várjunkcsak, Miazhogynyugi?! Inkább fuss! - és ahogy így magamat szépen leüvöltettem, őrült rohanásba indultam neki és közben szidtam a hülye fejemet, hogy minek indultam el otthonról.
Ez nem igaz, mióta követhet már engem? Ó neeem, a Twitter. Istenem most már tényleg megölöm Louist, biztos észrevette, hogy elindulok otthonról és mivel ismerte a kedvenc helyemet csak is odamehetett, hogy rám találjon és sikerült is és mindjárt sikerül elkapnia, mert lihegéseim között hallom ahogy fut, nem is, inkább rohan utánam.
-Héé-üvöltöttem a régi buszra ami a 30 méterre lévő buszmegállóba állt és várakozott rövid ideig. Szerencsém van... vagy még se! a busz nem akar megállni. Na jó Zoé ha ki is töröd a bokáidat de rohanj, vagy  Christofer elér téged... Mit agyalok ahelyett, hogy rohannék és már megint szidom magam...
-Kérem-ordítom a lassan neki induló hosszú közlekedési járműnek ami már csak pár méterre volt de még az ajtók nyitva voltak így hát egy nagy ugrással felugrottam -és a buszsofőrt megijesztve majd rákiabálva, hogy zárja be az ajtókat- értem fel többé kevésbé sikeresen a buszra, hiszen a cipőm fele valahol útközben lemaradt tőlem, bár magam sem tudom, hogy hogy is lehetséges ez.
-Köszönöm-lihegtem a zárt ajtók csapása után és aprót tettem le a vezetőfülkéhez, mielőtt letessékelne mert nem vettem jegyet.
7 perc múlva félénken szállok le egy goth-os kinézetű sráccal, akitől valójában nem tartok hanem hogy Christofer nem-e követte a buszt, ami remélhetőleg képtelenség mert kérésem miatt elég gyorsan vettük be kanyarokat és az utcákat. Oké! tiszta a környék, majd gyors léptekkel indulok az ismerős háztömbhöz mivel az eső eleredt. Ilyen az én formám, de legalább sikeresen a kapukód gombjait nyomogatom ázott kézzel és szerencsémre a kapu kinyílt a helyes kombináció által.
A lakásba megkönnyebbülten, bár remegve bicegek be a cipő hiány miatta fürdőbe és egy gyors zuhannyal majd pizsama öltözés után a Harry szobájába tértem be, amiben már én alszok kb. 2 napja mivel felajánlotta ágyát arra hivatkozva, hogy Louissal már úgy is rég aludtak együtt. Ennek örültem eddig, de most már nem tetszett az ötlet mert nem igen éreztem magam biztonságba az utcára néző hatalmas ablakok miatt, amit a vihar nagyon szeretett csapdosni és hozzáfújni kavicsokat vagy egy nagyobb ágat és mivel a redőny nem volt jó én minden egyes zajra összerezzenve kucorodtam összébb és összébb, mert beismerem, félek de nagyon. Minden kocogtatásra azt hiszem, hogy Christofer az, s majd egy utolsó csipogás hallatára -amit egy madár adott ki az ablakhoz hozzárepülve- volt az utolsó csepp és rohanva mentem át Louis szobájába, aki Harryvel együtt kényelmesen aludt az ágy két részén. Máskor ezen elbambulnék és nézném őket, hogy milyen aranyosak, de mivel egy újabb dörgés jött a vihar miatt, automatikus a kettőjük között lévő réshez bemásztam. Hirtelen olyan érzés volt, mintha újra 10 éves lennék és a két bátyámhoz feküdnék be amikor nagy eső van. Harry félálmában betakart és felém fordult, majd Louis húzott magához reflexből, így Harry még közelebb jött. Soha nem aludnék velük -már csak azért se, mert Louis tényleg horkol- de most olyan biztonságba éreztem magam Harry és Louis között mit már 8 éve nem tapasztaltam Londonba költözésem óta a családommal. Jó érzés volt a két különböző frekvenciájú szuszogást hallani és érezni. Ezen elmosolyodtam, főleg amikor Harry göndör fürjei a levegő vételeknél a nyakamat csiklandozta majd lassan és nyugodtan én is elaludtam...

5.fejezet

5. fejezet

Harry:
Érzem, ahogy az ablakon beszűrődő fény az arcomat melegíti. Kellemesen csend van. Mi a fene?! 9 óra és semmi nyüzsi, se a konyhából se a nappaliból. Lehet, hogy fel kéne kelnem, de előbb egy nadrágot felhúzok, nehogy megismétlődjön az, ami tegnap este volt... De gáz.
Kezeimet a szürke, bő melegítő nadrágomba teszem és úgy lépkedek a nappali felé. No lám, alszik. Ilyen fényben és morajlásban ami a kinti meginduló nép okoz.
Csak a lábainál van takaró, bő pólója felcsúszva a hasán, feje pedig kifelé néz a televízió felé. Halkan szuszog, látszik ahogy be és ki szívja a levegőt. Magamba felnevetek mert nem lehet mást mondani rá, mint hogy aranyosan alszik. Inkább bemegyek a konyhába, remélve, hogy nem fogom felkelteni. Kaja alig, látszik, hogy sokáig itt tartózkodott Niall. Főzök egy teát.
Merengésemet a víz forraló apró kattanása zavarja meg. Jól esik a tea, kint meglepetésemre Londonhoz képest hideg van, pedig tegnap 15 fok volt. A madarak is alig merészkednek ki. Na jó, ebből most álljak le, mikor lettem ennyire nyálas személy?! Fura.

Zyan:
-VASHAPPNING?-törtem be az ajtót, ami meglepetésemre nyitva volt. De mielőtt ezt megemlíthetném, egy zöld szem nagyon csúnyán nézz rám, majd fejével a kanapén szétterülő pizsamás lányra mutat.
-Mikor aludtatok el?-suttogtam a mogorva Harry-nek és közben a kanapé felé indultam, megnézni, hogy vajon fel keltettem-e. De nem, semmi. Csak megmozdult és jobban a kanapé szélére gurult.
-Éjfél körül-állt mellém Harry, aki a bögréjének tartalmát szürcsölve fürkészte a szuszogó testet. Mi óta szokta ennyire bámulni Zoé-t?
-Üdv szerelmeim.-csusszant hozzánk Lou, aki szinte a semmiből jött elő és már ugorni készült a kanapéra, mikor vissza hőkölt, látván, hogy a kanapé már foglalt.
-Akkor nem fog felkelni egy hamar-fordultam felé egy kis idő után Harry-hez, aki bólintott egyet oldal mosollyal, jelezvén, hogy Ő is jól tudja ezt, hisz Zoé-nál a 10 óra alvás is kevés. Általánosan tizenkettőt szokott, amit én teljesen megértek.
-Most komolyan, fiúk. Mit  bámultok?-húzta a fejére a takarót, aminek oka az lehetett, hogy idegesítette, hogy három fickó nézi Őt megállástalanul.
-Kávét-nyöszörögte az a személy, aki eddig még szuszogva pihent a kanapén. Majd lassan felült, két lábát a földre helyezte, és velünk nem törődve kibotorkált lassan a konyha felé. A haja dúsan és kócosan libegett ide oda, ahogy Zoé ment remélve, hogy a konyhába megy. Arcába logó haját hátraküldi egy gyors kézmozdulattal és csak ezután fordul felénk, apró és álmos szemeivel, de mi még mindig ott álltunk a kanapé körül és néztük az aprócska lányt a reggeli időszakában.
-Mondjátok, hogy tartotok kávét és nem csak zöld meg mindenféle nyomi teákat.-törte meg a csendet a reggeli rekedt hangjával.
-Jóóó reggeeeeelt.-sűvített be Louis a kávét S.O.S.-be kérő lányhoz. Csak egy apró fáradt mosollyal tudott válaszolni erre, de nyilvánvaló, hogy a duracelnyuszinak ez nem volt elég és megölelgette, amit Zoé-hoz képest igen sokáig tűrt, majd felállt és gondolom kávét keresve, de már sokkal éberebben állt fel.
-Bocsi Zéé, de nem tartunk csak ahogy Te is mondtad "csak nyomi teát".-veregettem meg finoman Zoé hátát kegyetlen mosollyal. Nem válaszolt, sőt még rosszalló pillantást sem vetett egyikünkre se hanem a szemét megdörzsölve előre dőlt, hajába beletúrt -gondolom, hogy jobb formába hozza azt - és leült Harry és Louis közé. Már frissebben nézett ki.
- Azt hittem, hogy smink nélkül más leszel-fordult hozzá gyúnyosan Louis, aki besértődött egy kicsit, hogy az előbb lerázta.
-Lou, nem szoktam sminket hordani csak a koncerteken.-válaszolt vissza neki szintén gúnyosan. Meglepő volt, hisz még én is hordok alapozót.

Niall:
De hideg van. Szét fagyok, de most nem akarok ezzel foglalkozni, már mindjárt ott vagyok. Hát, hogy én mit találtam. Most végre le szállnak az ír származásomról, és végre, végre más lesz a figyelem középpontjába.
-Szia Niall-köszöntöttek engem a bejárati ajtón beérve a többiek.
-Cső-legyintettem és gyorsan a laptophoz ugortam le. Éreztem a többiek értetlen pillantásait, majd Zoé-nak a karját, amit a vállamra pihentetett le.
-Kávé-nyújtottam felé a papír dobozt. Hálásan kaptam egy puszit az arcomra, tudtam, hogy itt úgy se fog kapni koffeint, max. Harry-nak a nyomi teáit.
-Na szóval, most biztos értetlenek vagytok-kezdtem bele szinte már győzedelmesen mondandóban- de, ugyebár Zoé, te magyar vagy?
-Igen, anyukám az. -szürcsölte közben a kávét, mintha az élete függne rajta, de mit sem sejtve kérdezte tőlem, hogy: -Miért?
Erre már a többiek is körénk álltak és követték a történéseket.
-Ezért-majd megnyitottam a videót, ami egy tánc videó volt, pontosabban egy férfi és egy nő, akik furi ruhában táncoltak, de inkább a női ruha volt érdekes. Mielőtt tovább mondtam volna, láttam, hogy Zoé szemei tágra nyílnak és egy gyors mozdulattal ki akarta nyomni a honlapot, de Zayn közbelépése miatt ez sikertelenné vált.
-Srácok, ez a tánc a magyarok tánca, vagy mi. Ja és ez itt Zoé.-röhögés támadt ki, amit nem is csodálok, hisz lehetett vagy 13 éves ezen a videón. - Szóval, az ír származásom cikizése mostantól véget ért-nevettem fel ördögien- és jöhet Zoé-nak a magyar mivoltja.
-Zoééé, táncolj nekünk, ugye még megvan a cuki kis ruha, biztos, hogy megvan még. -hadarta Louis az én győzedelmes mosolyom mellett.

Zoé:-Nagyon viccesek vagytok-röhögtem a pofájukba és a konyha felé indultam, de a srácok követtek és idétlenül az imént látottakat táncolták röhejesen és idétlenül.
-Soha-fordultam feléjük, amire kissé visszahőköltek- ismétlem soha, nem fogok táncolni így nektek.
A fiúk nevettek és még mindig a tánccal voltak elfoglalva, csak Harry ült le mellém és segélykérően néztem rá.
-Nyugi-tette rá karját a vállamra és megörültem, hogy valami bíztatót fog mondani. -majd 2 év múlva elfelejtek. -mégse. Erre ráborultam a konyhaasztalra és hallgattam a kéz csapkodásokat amit próbáltak emlékezetből eljátszani.
-Jut eszembe, hol van Liam?-ült le már Zayn is, de szerintem csak kifáradt.
-Randin.-mondtam a pulton feküdve tök természetesen, pedig nem volt az. Daniella óta először randizik Liam egy lánnyal.
-Mi a fene? -kerülte meg a konyhapultot Louis és így velem szembe került, de mivel nem láthatta a fejemet, felhúzta két kezével az arcomat. Niall még mindig táncolt de Ő is szemfülesen hallgatott.
-Azzal a vörös csajszival, akit még a bulin ismert meg.
-Mi a neve?-nézett rám Harry hirtelen mire én a laptophoz verődtem le, követve engem a többiek, és mikor a megnyitott magyar táncos honlapból kiléptem egy apró nevetés volt hallható a fiúk által. Biztos vagyok benne, hogy ezt nagyon de nagyon sokáig fogom hallgatni.
-Ő az-kattintottam rá a twitteren lévő képre, és kocogtattam meg a képernyőt.

 

-Ebba Zingmark, 16 éves..-mielőtt befejezhettem volna Niall döbbenten kérdezett rá újra az életkorjával kapcsolatosan.-Igen Niall.-folytattam - 16 éves, Svájcban lakik és modell. Már 1 éve ismerem, én mutattam be Őket egymásnak.
-Modell, mi-kacsingatott össze vissza Zayn, de látván, hogy senki se foglalkozott hiú elképzeléseivel inkább tovább hallgatott.
-Két hétig marad itt, mert fotózása van és úgy látszik megkedvelték egymást, vagyis remélem, mert Liam-re már ráfér egy kis kikapcsolódás Daniella után. -alighogy kimondtam az ex barátnő nevét, a telefon csöngött, Kira volt az, hogy egy hirtelen koncertre kell mennünk. Hirtelen azt se tudtuk mit csináljunk, bár Zayn természetes a tükör elé csúszott és a haját igazgatta.

Harry:

Zoé befutott a fürdőbe rajtunk keresztül és Louis-sal gyors tempóba kezdtünk el pakolászni, mert Kira közölte, hogy 15 perc és jön a kocsi értünk.
-Valaki hívja fel Liam-et-sikított fel Louis. Gyenge idegzetű, nem lehet mit kezdeni vele.
-Indulhatunk?-jött ki a fürdőből 5 percen belül Zoé és egy újabb teljes átalakulással. Nem tudom hogy csinálja, de én eddig azt hittem, hogy a lányok lassan öltöznek.
-Csini-szórtam egy bókot oda neki, mert láttam, hogy bizonytalan volt a ruhájával kapcsolatosan.
Ha egy hirtelen koncertre megyünk akkor már nincs átöltözés, haj vagy smink csere, hanem már löknek is fel minket a színpadra és reménykedünk, hogy ugyan azt a számot kezdjük el énekelni. Teljes adrenalin bomba ami akkor minket fogad. Eleve minden fellépés előtt az, de ha még mi is sietünk akkor már lassan szét lök minket az izgatottság és mindnyájunk pulzusa az egekbe.
-Itt a kocsi-szólalt meg a kapkodás közepette teljesen nyugodtan Niall. Irigylésre méltó nyugalma volt, nem úgy mint nekem.

Nem tudom hogy, de már a Backsteeg-ben voltunk, és szerencsére Liam is befutott aki el volt szontyolodva 

az ott hagyott randi partner miatt. Egy gyors hátba veregetés után már a színpadon találtuk magunkat és elindult a koncert. One Thing-gel kezdtük, utána pedig jött a Gotta be you. Ezután, hogy legyen egy kis szusszanás, beszélgetni kezdtünk a közönséggel. Mindannyian -kivéve Liam-et- egyre gondoltunk.
-Van egy meglepetésünk-szólt bele Niall a mikrofonba és egymással összenézve vigyorodtunk. A közönség tombolt. -Zoé, aki mint már sokan szerintem tudjátok magyar én meg ír, így hát bemutatunk nektek egy kis nemzetközi táncot.
A közönség visított, de ezt Zoé-ról nem lehetett elmondani. Nem tudta mit kezdjen, se velünk sem a közönség unszolására.
- Na jó kedves Hackney (London egyik kerülete). Csak és most kizárólag Nektek jön egy magyar néptánc.-nevetett bele a mikrofonba és Mi is röhögtünk, amikor kimondta, hogy 'néptánc' magyarul. Nagyon furi nyelv.
-Imádom amikor mocskosan beszélsz.-szólt közbe Louis aki a magyar nyelv hallatára mint egy kis kutya úgy elkezdett vinnyogni. A közönség persze imádta ahogy produkálja magát és Nekünk is tetszett.
-Mehet Zoé?
-Igeen. -válaszolt Zoé helyett a rajongók.
Tudtam, hogy jól táncol Zoé, de ez a csárdás vagy micsoda nagyon ment neki. Vicces volt ahogy Niall-el együtt pattogtak.
Nagy tapsvihar a végén, mint megöleltük Zoé-t, hogy egy kicsit se haragudjon ránk, majd folytattuk a koncertet.

Otthon persze kaptunk Tőle rendesen, de olyan aranyos volt amikor a maga 160 cm-ével ott dühöngött, de már Ő se bírta ki nevetés nélkül mikor Zayn mutatta a róla és Niall-el készült videót.
Twitter-re gyorsan fel, kép feltöltés, ami színpad mögött készült. Zoé csinálta.
 RT@ Hackney-i koncert után.

4.fejezet

4.fejezet

Zayn:
Voltam már Zoé-nak a lakásán, de még a hálójában nem. Bevallom, hogy kisfiús izgalommal lépek be a szobájába Kira-val, a menedzserünkkel, akit a szoba tulajdonosa rendelt mellém.
Belépve a szobán pont arra számítottam, mint amit vártam. Teljes egészében Zoé. Eleve a lakás is olyan, vidám és világos de a szoba az Ő. Erős sárga falakon fa keretes képek vannak aggatva nem trehányul de nem is szimetrikusan. Ezek általában róla és családjáról szólnak, de egy-két képen mi is rajta vagyunk. Á, ez tök jó kép rólam.
-Ne bambulj, hanem segíts Zayn.-dorgált rám hőn szeretett menedzserünk.
-Két bőrönd elég lesz?
Válaszul csak rám nézett, láttam az arckifejezésén, hogy "Most komolyan, Zoénál?" és inkább egy értettem bólintással kerestem még egy bőröndöt.
Hagytam, hogy Kira pakolásszon, még is csak nőből van, én nem fogok kutakodni a Csajszink fiókjaiban, de meg is lett tiltva nekem, szóval inkább a hatalmas franciaágyra huppantam, ami pont olyan színű fa volt az ágykerete mint a képkeretnek.
-Készen vagyok, most már segíthetsz.-ébresztett fel 2 óra múlva Kira, nem igen örültem mert igazán kényelmes ágyikó volt, még Harry-nek is tetszene. De hát eddig ez a szoba tabu volt, bár most már elmondhatom, hogy nem, nem lehetetlen!

-Itt is vagyunk!-lihegtem a három ismétlem három megtömött bőröndöt felcipelve Louis-ékhoz.
-Köszönööööm-ugrott a nyakamba Zoé majd Kira-éba.
-Semmisé, csak pihend ki magad, bár még mindig nem igazán tudom miért kellett ide cuccolnod.-szólt hozzá Kira, aki aggódóan fürkészte mindnyájunk arcát, hátha levehet valami infót. Ő nem tudott semmiről, csak mi öten. Se ami ma és se ami 4 hónappal ezelőtt történt. Nem akartuk ezzel fárasztani, vagyis Zoé erősködött és nem tehettünk ellene semmit.
-Csak a szomszéd, tudod elég érdekes fazon és most kis távolság tőle jól jönne.-hebegve magyarázkodott az alacsony, még mindig ugyanabban a ruhában lévő Zoé.
-Ahaa-dünnyögte Kira, de látszódott rajta, hogy nem hisz neki de inkább rá hagyta, tudhatta, hogy nyomós oka van Harry-hez és Louis-hoz költöznie. Majd egy fejbiccentéssel kilépett az ajtón a táskáját felvéve a bejárati ajtónál lévő szekrényről.
-Na szóval, most komolyan, hol fogok aludni, a kanapé nekem tökéletes csak a cuccaimat hadd vigyem be valahova, hogy ne itt essünk át rajta.
-Mint már mondtam McKey..
-Ne szólíts McKey-nek-vágott közbe Zoé, ami már megszokott volt tőle, ha egy rá titulált névvel vagy becenévvel illettük meg. Viszont a McKey nem volt kitalált. Második neve ez volt, de mint mindnyájunknál, senki se szerette a középső nevét.
-Akkor Zoé, mint már mondtam, a szobámban fogsz aludni. -fejezte be lassan és tagoltan Répafejű.
-És te hol alszol?
-Természetesen melletted.
Ezen mind röhögtünk. Louis mindig ilyeneket talált ki.
-Louis, szépségem- ment hozzá Zoé, aki a fejét fogta meg és úgy adta értésére.-Nem fogok a szobádban aludni, mert kupis és horkolsz.
Louis sértődött fejet vágva lehuppan Niall-hoz a kanapéra, amit Naill nagyon élvezet, hogy láthatta amint lekoptatják.

Harry:
-Megyek átöltözöm-majd már kezdte gombolni hátul a ruhája gombját és magával húzott egy bőröndöt, remélve Zoé, hogy normális ruhákat hozott neki Kira.
5 perc múlva ki is jött, teljes átalakulással. Bírtam ahogy Zéé öltözködött, kényelmesen mégis csinosan. Ez most is így volt, egy fekete cicagatya, ami persze kiadta, hogy nagyon csinos, és egy bő pulóver, amin egy Brooklyn felirat volt és egy uggs csizmát vett fel. Tényleg csinos. Na mindegy, nézzünk fel twitterre.
-Hé srácok, a rajongóink már kíváncsiak mi van velünk, rakjunk fel képeket?
-Egyem azt a göndör hajú, okos fejedet-simítgatott meg Louis. Erre csak egy bágyadt mosolyt tudtam reagálni. Nem tudom miért olyan nagy szám, hogy göndör a hajam, de most komolyan...
-Majd én fotózok-pattant fel Liam, akit eddig észre se vettem, hogy itt van.

Annyit röhögtünk, de elégedettek lettünk a végeredmény miatt, és már a Twitteren is fent volt.

3.fejezet

3.fejezet

Ott jártunk, hogy a telefon képernyőt mutatja Harry.
Zayn:
Ez nem lehet igaz...Azt hittem ennek már vége van...
Gyorsan Zoé-ra néztem, a fiúk is őt nézték, hogy vajon mit fog reagálni. Viszont csak meredten nézte a telefont és semmi mimika nem volt az arcán. Nagyon durva egy csajszi... Szerintem mindannyiunk közül Ő a legerősebb lelkileg, talán egyszer láttam sírni a másfél év alatt... Tanácstalanul néztem Liam-ra aki szintén aggódóan fürkészte Zéé-nek az arcát.
-Mit csináljak?-szólt fel halkan Harry és ránk nézett majd vissza Zoéra.
Meglepetésemre, amit tényleg nem vártam, Zoé megfogta a telefont és felvette amit rögtön oda is adott Harry-nak aki egyáltalán nem értette, hogy most mi a fenét csinált Zoé.
-Halló?-nyögött 10 mp múlva Harry, eléggé mérges fejjel.

Már 5 perce hallgatja a telefon másik végében lévő személyt majd kitört belőle az állat. Ilyennek alig láttam még, illetve még sose láttam ilyennek.
-Most ide figyelj Christofer!-üvöltött a mély hangjával, a másnaposságát már nem is lehetett észrevenni, viszont a férfi névnél eléggé megcsuklott a hangja... nem is csodálom.-Nem érdekel amit beszélsz, már rég a börtönben kéne lenned, és ha csak az 1km-es körzetébe is mész én esküszöm, hogy megtalálunk és..-már nem tudta befejezni mert elakadt a szava Zoé-ra nézve, aki komoly arckifejezéssel bámult rá, könnyek lecsorogva szemén  de úgy tettetve mintha nem is sírna. Harry kinyomta a telefont. Na jó... most mit csináljunk, talán meg kéne szólalni vagy most vigasztaljuk Zoé-t? Most mi van???

Niall:Néma csend volt, már vagy 2 perce. Csak a telefon újra és újra csörgése volt hallható. Christofer volt az újra és újra és újra.
-Zoé...-törte meg nagyon halkan Louis, aki látván 'húgunk' apró könnyeit magához ölelte. El se tudom képzelni mik mennek át az agyán. Nem történhet meg megint az, ami 4 hónappal ezelőtt volt!
-Mit akart? -súgta oda Harry-hez Liam, de mindenki hallhatta kérdését.
Harry megköszörülve torkát felállt és a fejét dörzsölve válaszolt: -Ta..-állt meg hirtelen de aztán folytatta: Találkozni akar Zoé-val. Ez a pasas nem normális!! Most mit képzel, hogy oda fogunk engedi Téged hozzá?! Hát ez nem normális-ismételte és végig Zoé-ra nézett aki letűrve könnyeit végig Harry sipánkodását figyelte.
-Nyugodj meg Zoé! Nem fogjuk engedni, hogy a közeledbe mennyen.-csúsztam hozzá a kanapé másik oldaláról és a haját vettem ki az arcáról, ami a könny miatt hozzá tapadt.
-Én teljesen nyugodt vagyok.-és felhúzta mind két szemöldökét és rázta a fejét mintha totál hülyék lennénk.
Értetlenül néztünk Zoé-ra aki csak egy gyors könny letörléssel közölte ezt velünk és mintha semmi se történt volna az előbb felállt és elkezdte igazítani magát a tükörben. Csak néztük serénykedését az előszobában.

Zoé:
Na jó Zoé, nyugodj meg. Ne legyél sírós p.csa. Mit gondolnak majd rólad a srácok, hogy a kis nyafogós liba...Nem ez nem jó. Most nem értem ezt. Mi van? Most mindjárt megkattanok. Mit akar tőlem megint Christofer? Amit csinált velem, az egyszerűen... Nem bírom. Most meg mit csinálok a tükör előtt?!
-Picilány...-billentett ki a teljes megőrülésemhez vezető úthoz Zayn, és magához ölelt. Jól esett, hogy foglalkoznak velem de el is szégyeltem magam.
-Ne féltsetek, nem fog meg történni megint.-toltam el magam Zayn-től de a hangom elcsuklott.
-De! Féltünk Zoé!-ugrott fel Liam, akitől nem várt volt ez a komoly és erőteljes hang.-Amit tett veled... vagy is tudod.-majd itt megállt mert rájött, hogy hülyeség volt felhoznia, mindnyájan tudjuk mi történt.
Nem egészen 4 hónappal ezelőtt, Christofer-t megkedveltem, bár a fiúknak nem volt szimpatikus és próbáltak lebeszélni róla, hasztalanul. Nem igen érdekelt mit mondtak róla, és nem is ismertem őt csak 2 napja de mindenhova követtem ahova hívott engem. Egyik este rám mozdult, nem volt részeg, nagyon is józan volt. Én nem akartam és ezt közöltem is vele, de ő csak közelített és közelített mire én ráordítottam és ennek hatására felpofozott. Elrohantam. Este volt, valahol a vasút állomás mellett futottam esztelenül amikor valaki elkapott; mégpedig Christofer. Lefogott és a fejemet szorongatta, majd meger... szerintem tudjátok mi történt... Aztán többször is felpofozva ott hagyott és megfenyegetett. A mobilomon hívtam ezek után a fiúkat akik fél óra múlva találtak csak rám. Iszonyat kínos volt, és nagyon féltem is. A rendőrségre alig mertem elmenni a fenyegetés miatt, de 2 hét után a srácok unszolására elmentem, de a rendőrök nem csináltak semmit, mivel Christofer-nek 'alibije' volt. Hamis alibije. De ezt persze senkit se érdekelt. Csak a fiúk tudnak róla és sokat segítettek nekem. Az újságoknak soha de soha nem mondtam volna el és nem is akartam erről beszélni. Hamar felépültem a traumából, és azóta nem is volt téma, a mai napig...

Louis:-Gyere-húztam magammal Zoé-t és a kanapéra ültettem, betakartam mert bár erősnek tettette magát, egész teste remegett, és nem hiszem, hogy fázott volna.
Rám mosolygott és felállt.
-Most haza megyek, átöltözöm mert még mindig a tegnapi ruha van rajtam- röhögött fel de elég eröltetett volt.
-Hazakísérünk Zé-lépett elé Harry, aki már nem is foglalkozott másnaposságával.Zoé azonban megrázta fejét, integetett nekünk egy újabb eröltetett mosollyal és kiment.
-Nagyon féltem Kicsilányt.-Niall szólalt meg az ajtót bámulva. Mind egyet értettünk vele, de ha Zoé azt mondja, hogy nem akkor nem.
-Pakoljunk fiúk!
Mind "most nincs kedvünk" fejet vágtunk Liam parancsára, de aztán neki láttunk. Kivéve Niall-t aki vissza ment enni a konyhába.
-El fogsz hízni szerelmem.
-Hagyjál már Louis.-és tömte magába a kaját morcosan.

Zoé:Útközben kicsit kínos volt, mert egy két rajongóval találkoztam az úton haza felé és egyfolytában arról kérdezősködtek, hogy sírtam-e. A válaszom mindig az volt, hogy dehogy, csak kifújta a szememet a szél.Igen elég gyenge hazugság tőlem, de nem tudtam most koncentrálni.
Végre. Megpillantottam a házat, ahol bérlek egy lakást. A kódot bepötyögve a liftbe léptem és vártam, hogy felvigyen az ötödikre. Befordultam a folyosóra és lemeredtem. Éreztem, hogy a szememmel mindjárt megölöm őt de a könnyek is gyülekeztek.
-Szia Zoé.-mosolygott el a pasas az ajtóm előtt, de egyáltalán nem barátságosan mosolygott hanem ördögien.
-Christofer!-kiáltottam rá, de nem is ok nélkül mert ezzel jeleztem, hogy ne közelítsen felém.
-Na mi az? Félsz tőlem, ó de aranyos.-és jött és jött felém.
-Menny innen.-kiáltottam újra és a lift felé rohantam, de ő is futni kezdett és a lift nem jött így a lépcsőn rohanva a telefonomat előkapva, a 3-as gombot megnyomva szedtem a lábamat és láttam amikor visszanéztem, hogy Christofer és jön.

Liam:
-Minden rendben Zoé?-kaptam fel a telefont.
-Segíts, itt van és rohan-sikított bele Zoé. Nem tettem le a telefont, végig hallgattam Zoé zihálását de közben a fiúkat riadóztatva futottunk Zoé lakása felé. Mindenki még a pizsamájában vagy egy melegítő gatyában indult el.
-Liam-ordított hozzám Zoé miután meglátott minket. Hozzánk futott, visszanézett Christofer-re aki minket észre véve visszafordult a saroknál.
-Cccs-nyugtattuk, miközben Zoé bújt oda mindannyiunkhoz. Rémisztő volt így látni őt.
-Nem mehetsz vissza!-mondogatta Niall, miközben egy egy puszit nyomott homlokára, hogy lenyugodjon és érezze, hogy itt vagyunk.
Harry-ékhez visszaindulva, gyors léptekkel mentünk és "védtük" Zoé-t aki kivételesen engedte is.
-De haza kell mennem.-remegett és nagy kék szemeivel nézett ránk össze-vissza.
-Elment az eszed?!-förmedt rá Louis Zoé-ra, aki egy kis vidámságot belevíve 10 oktávval magasabb hangon kezdett el okoskodni. Kisebb röhögés között Harry-ékhez érve leültettük Zoé-t a kanapéra, amit Ő nagyon nem torelált és ki is mutatta nem tetszését. Ölni tudott volna a szemével.
-Itt alszol.-ült le mellé Harry és Louis a mi kis kemény lányunkhoz. Mielőtt megszólalhatott és válaszolt volna, eléguggoltam.
-Nézd Zoé. Nem akarunk atyáskodni feletted, de féltünk. És amíg az a barom; igen barmot mondtam Niall, nem kell csodálkozni, na szóval amíg kint van és nem a börtönben, nem engedünk el mellőlünk. Megértetted?!
Látszott rajta, hogy most felütne, de nem tudott mit tenni mert tudta jól, hogy ha ellenkezik akkor Louis nagyon besértődik.
-Úúúúúúúúúúúú! Pizsipartii-pattant fel a kanapén Louis. Őrült egy gyerek. De végre Zoé is nevetett már.
-Naill-lal elhozunk pár cuccot tőled.-ajánlkozott nagylelkűen Zayn, de Zoé-nak a szemei kitágultak. Muszáj volt nevetni a fején.
-Az kéne még! És melltartót is hoznátok nekem, mi?-röhögött Zoé.
-Még szép!-csapta össze kezét Niall erre a jó hírre.
-Inkább csak Zayn mennyen és hívd fel a menedzserünket, Kira-t. Valahogy benne jobban megbízom, hogy hozz mindent nekem.
Naill szegény elszontyolodott de egy 'okay' fejet vágva felhívta Kira-t.
-Na szóóóval, velem fogsz aludni-tapsikolt Louis, és megragadta Zoénk kezét.
-Na persze...önző vagy...-mosolygott Harry de durcis fejet is vágott.
-Jaj nyugi már és ne féltékenykedj, majd egyszer, de csak is egyszer aludhatsz vele, de Zóó...
-Ne hívj Zóó-nak-vágott közbe Zoé.
-Szóval Zoé az ágyadon alszik Te meg a földön.-fejezte be Louis aki mint egy kiskutya kölyök olyan fejet vágott.
Megnyugodtam, hogy nem 'kapok' ki Zoé-tól, hogy kioktattam, de rosszul tettem. Felállva a kanapéról Zoé-tól egy arcpaskolást kaptam, ami amúgy nem is lenne fájdalmas, viszont Zoé drága mindig annyi gyűrűt hord...

 

2. fejezet

Ha jól számolom 4 napot késtem...:(
Ne haragudjanak azok akik olvassák a blogot, és esetleg várják is a részeket. A suli miatt kiszámíthatatlan, hogy milyen időközönként fogom hozni a részeket, úgyhogy ne haragudjatok. Megpróbálok minden nap hozni valami újat, de semmit nem ígérek, csak azt, hogy a blog addig NEM lesz befejezve, amíg ennek a történetnek nem lesz vége. :)

Harry:

Tegnap nagy buli volt itt.Nem is merek lemenni.Na de vajon hány óra?Uf.f..11 lesz. Jobb lenne ha felkelnék.
Azért egy gatya nem árt,majd nehezen felülve és a földről egy melegítő nadrágot felvéve, lefelé ballagtam a lépcsőn lassan és óvatosan. A konyhában valaki már serénykedik, hallom.
-Jó reggelt Liam.-köszöntöttem reggeli mély hangommal.
-Hé! Neked is Harry!-kiáltott fel, ami nekem nagyon nem tetszett. A fejem szét megy. 
-Csak nyugi tesó. Mitől vagy ilyen boldog?Tudtommal te is itt voltál tegnap.
-Mi? Ja igen, ott voltam.-mosolyodott el és szedte fel Liam közben a szemetet a földről.
-Kivel csajoztál már be?-tapintottam rá a lényegre, de még mindig egy aszpirint kerestem.
-Én?-nézett rám ártatlanul de közben a hatalmas füleihez ért a mosolya. Most le tudtam volna ütni mert nagyon harsány volt.
-Siker!aszpirin-morogtam eröltetett mosollyal és leültem a konyha székre és néztem ahogy Liam takarít. Eszem ágába sem volt segíteni neki. Bocs haver...

Niall:
Éhes vagyok!-keltem fel ezzel az érzéssel amit úgy látszik ki is mondtam. Úristen 11 óra. Tényleg ennem kéne...Feltápászkodtam és egy pulcsihoz kaptam majd a konyhába vettem az irányt, de nem voltam egyedül. Egy nagyon nyűgös Harry-t és egy meglepően aktív Liam-al találtam magam szembe. 
-Van kaja?
-Neked is jó reggel Niall.-szólt hozzám Liam de nem válaszolt a kérdésemre amire és mogorván ránéztem és észbe kapott. Egy tegnapról maradt pizzát tolt elém. Rögtön rávetettem magam.
-De még mindig nem válaszoltál Liam. Kivel is jöttél te össze?-kérdezgette Harry, aki már egész jó színben volt. 17 éves..háh...kis fiatal... nem bírja ő ezt még. Közben mosolyogtam és vissza tértem az első felére amit mondott, engem is érdekelt, ez a hír új volt nekem.
-Mi a fene? Csak nem Liam?-röhögtem és kivettem a kanalat a fiókból.
Nagy hiba volt.
-Te meg mit csinálsz???-ordított rám, és a tányér kiesett a kezéből...Hmm...Ja igen a kanálfóbia.upsz.
-Bocsesz-és visszaraktam.-Most komolyan Lii, honnan van ez a félelmed?-néztem rá kissé furin mert éhes voltam és kanál nélkül nehéz megenni a műzlit.! Végső ötletemre inni kezdtem a tálat felemelve.
-Nem kell segíteni amúgy.-morogta Liam a tányért felseperve és már nem volt rajta az a nagy mosoly.
-VASHAPPNING?-tért be a konyhába Zayn, akin még természetes, hogy a haja tökéletesen állt.
-Kanál...-válaszolt Harry egy szóval és kedvtelenül miközben a szemét dörzsölte.

Louis:
Hopp, most tört el egy tányér.Jaj remélem nem a répás, de most komolyan. Remélem nem a répás! Lefutottam, az utolsó 3 lépcső fokot leugorva siettem be a konyhába, ahol nem meglepetésemre Niall drága evett, Harry szívem a másnapossággal küzdött, Liam takarított...az egyetlen aki takarít, és Zayn-nak jó a haja. Na ja... a haja. Pff az enyém jobb...Merengtem el miközben láttam hogy mind engem bámul és visszaeszméltem miért is jöttem le.
-A répás tányér jól van? -sikítoztam.
-Miért ne lenne? -csámcsogott Niall aki egy percig se vette le a szemét a műzliről amit a kezében tartott.
-Elhalálozott egy tányér és féltettem a kicsikémet.-ballagtam a nappali felé.
-Zoé-val mi lett? Haza ment a kis bulicica?-kiáltottam visszafelé, de Harry és Niall már követett is engem.
Harry engem kielőzve a kanapéra feküdt, meglepetésére egy káromkodás jött ki az díványból.
-Szállj le mert nehéz vagy.-hallatszódott egy ismerős hang. Harry leperdülve az ágyról, amit nem önként csinált hanem a kanapé lökése miatt, felült és kíváncsian fürkészte ki az. Szegénykém olyan lassú, ez a mi kis 160 cm-es tündérkénk az, Zoé.
-Bombaaaa-ordított Niall és ráugrott amit Zéé igazán nem tolerált és a plédet lehúzva magáról Niall-ra dobta.


Zoé:
-Nagyon de nagyon nehezek vagytok.-dünnyögtem csukott szemmel és nem is vettem észre, hogy már Zayn is a kanapéra ült.
-Büdös a lábad Zayn...-felültem.-Szép kis ébresztő mondhatom-mosolyodtam el miután láttam, hogy Harry rosszabb állapotban van mint én. Legurultam Harry-re visszaadván az előbbit.
-Te se vagy könnyebb, lány létedre.-röhögött amire egy apró jobb váll ütéssel válaszoltam és nehezen feltápászkodtam.
-Nem akarok tükörbe nézni...-öleltem meg Liam-at akit csak most vettem észre majd visszaugrottam a kanapén ülő Niall-hez és Louis-hoz.
-Jól nézel ki tündérke, nyúgíí-mosolygott apró szemekkel és hatalmas vigyorral Louis drága. Utáltam amikor tündérkézik és a magasságomra utalt.

Niall röhögött, szerette amikor beszólhatnak nekem, de nem kell félteni engem se.
-Ennyi erővel Niall-t is hívhatnánk így. -mosolyogtam gúnyosan rá, aki már rögtön nem nevetett.
-Úúúú, kék szeműek harcaaa-visongott és tapsolt Louis. Igen, kék a szemem ami nem tudom miért volt nagy szám.
-Liam! Na mi van azzal az aranyos vörös hajú lánnyal? -kérdeztem tőle, miközben még mindig gúnyosan mosolyogtam Niall-re.
Liam kicsit zavarba jött, nem várt kérdés, de hát mit lehet tenni... :D
-Tegnap hazakísértem de csak ennyii-mosolygott, már már vigyorgott inkább és úgy nézett ki mint egy szerelmes tini lány. Zayn is észrevette és hogy visszaalakuljon pasivá, hátba verte.
Röhögésünket egy telefoncsörrenés szakította félbe, Harry-é volt az. Elsápadt és a telefon képernyőjét az arcunk felé tette...OhMyGod...

One Direction+One 1.fejezet

Na szóval..én most ezt olvasom.
Elég hosszú, de megéri elolvasni.

1.fejezet

- "Dátum: 2010. Október 2. Délután 4. Interjút készítette: Ruth Morgan"- szólt bele a magas, kontyba tűzött hajú nő a diktafonba, amit az idő megadás után a szék és a kanapé közötti asztalra rakott.
- Nos, szeretnék gratulálni a bejutásotokhoz One Direction. Az X-Factor alig kezdődött el és máris nagy rajongó táborral büszkélkedhettek.
- Köszönjük, és szerencsére ez így igaz - válaszolt szerényen az egyik kanapén ülő fiú, Liam.
- A színpadon olyan energikusak és vidámak vagytok, mi a helyzet ha nincs kamera? - kezdte el a riporternő a kérdéshalmainak elejét.
- Megnyugtatunk minden kedves rajongót és olvasót - reagált a kérdésre a bohókás Louis -, hogy a színpadon kívül is ilyen őrültek vagyunk. Hisz egyszerűen nem tudunk lenyugodni.
Apró nevetés Louis válasza miatt, ám tényleg csak szolidan, mert a bizonyos Ruth Morgan eléggé unott fejjel ült a széken, meggyőződésem, hogy nem szívesen vállalta el ezt a munkát.
- Mi a helyzet a kapcsolatok térén?
- A helyzet a kapcsolatok révén - válaszolt abszolúlt nem gúnyolódva a göndörke fiú, azaz Harry -, hogy ezt szeretnénk kicsit magánügyként kezelni ezt a kérdést. Ha nem gond... Persze ez nem lesz így mindig, nem zárkózunk el senki elől se, csak a verseny alatt nem azt akarjuk, hogy erről a témáról beszéljen mindenki.
- Aha - dünnyögött a nő és látszódott a fején a "nagy lelkesedés". - Mi a helyzet veled? - nézett rám egészen apró szemeivel a nő. - Hogy viseled öt tizenéves fiú társaságában egy bandában, mint egy szem lány?
- Köszönöm, jól "viselem" - válaszoltam, én... Zoé, a One Direction női része, az egyetlen női része, mint ezt már említve volt. - A fiúk nagyon rendesek és jó fejek, meg természetesen nagyon tehetségesek.
- Bocsásd meg kérdésemet, de hogy is volt a története annak, hogy bejutottál közéjük?
A fiúk kisebb kuncogással reagáltak a kérdésre, mert látták a riporternő apró megvetését és az én erre való reakciómat amit egy érdekes fejjel tetéztem.
- Nos, az úgy volt, hogy... - mosolyodtam el, mert tényleg örültem, ha csak visszaemlékezek,
-...Hogy - szólt közbe a szőke, kék szemű fiú akit éppenséggel Niall-nek hívnak. - Hogy miután a mentorok úgymond egyberaktak minket, kicsit aggódni kezdtek, hogy mi van ha ez elcsépelt dolog. Mármint, tudja: öt fiú, tiszta Backstreet Boys, meg hasonló dolgok. És az X-Faktor hivatalos oldalára ezért feltettek egy kérdést, hogy  Zoé-t rakják-e be vagy se, akivel szintén az volt mint velünk, hogy nagyon tehetséges de nem volt elég így egyedül. A válaszuk az volt, mint már gondolom Ön is sejtheti, hogy igen. A mi örömünkre és persze mindenkiének is - mosolygott szüntelenül Niall.
- De gondolom nem minden lány kedvence vagy, ha szabad így kifejeznem magam - kérdezte Ruth kicsit már felfigyelt tekintettel. Válaszomat már kezdtem volna mondani mire a fekete hajú, kreol bőrű fiú, Zayn már megtette ezt előttem:
- Ez igaz, de nagyon szeretik, hisz egy csomó kép vagy vicces videó tőle származik rólunk, amit a rajongóknak küld el - mosolygott immár Zayn is, ami rövid ideig tartott mert Louis-nak elege lett a komolykodásból és a Malik-fiú combját simogatni kezdte, csak úgy heccből, amit persze a riporternő elszörnyedve nézett. A kanapén ülők - ebbe beleszámítottam én is -, röhögve néztük Zayn reakcióját. Harry azonban észrevette Ruth Morgan-nak a fejét és kissé rákontrázott erre:
- Louis! Azonnal vedd le a kezedet, hát megcsalsz te, te szívtelen! - fordult el durcázva Harry, amit mi már mi sem bírtunk ki, és a röhögés egyre hangosabb lett, mire a nő nem tudott mit reagálni.
- Nyugodjon meg, csak viccelnek - szólt Liam. De a nő persze nem lett nyugodtabb.
- Ühüm - dürmögött valamit a diktafont nézve, majd elmormolta a lap címét és hogy köszöni és ezek után már nem is láttuk. Mi csak röhögtünk. Hogy lehetnek ilyen hülyék?!
Másnap persze az újság kijött, a nő nem írta bele a végét de eléggé kis gyér rovat lett, de ez a mi hibánk is volt. Na majd legközelebb...
                                                               
-"Dátum: 2012. Január 2. Délután 4. Interjút készítette: Henrik Brokman"
- Na fiúk, lányok kezdődjön a buli - csapta le a kis szürke diktafont.
- Rendben Henrik, kezdődjön - visított fel Louis kislányos hangját elővéve, amit mi persze egy röhögéssel illettük meg.
- Oké Louis, akkor te kezded: Mesélj mit tervezel/terveztek az újévre?
- Szeretnék - hebegte a nagyon vicckes (igen vicckes...) Louis -, egy videoklippet ami csak és kizárólag a répákról szól és mi is répák vagyunk és a dal is répákról szól.
- Répa? - vonta kérdőre Henrik, pedig biztosan értette elsőnek is.
- Igen - nevetett fel Niall -, de ez persze csak Louis drága álmaiban van tervezve.
- De te is benne vagy, édes - kacsintott Louis Niall-re, amit se én, se a többik nem reagálhatott volna másképp: mint röhögéssel.
- Ami azt illeti tényleg akarunk egy videoklippet, meg egy új számot, de nem feltétlenül a répákról fog szólni.
- Dehogynem, Zayn!
- Ó nyugi Répafej, majd kitalálunk neked valamit - hazudott szemrebbenés nélkül és ördögi mosollyal Harry.
- Gondolom az is elképesztő lesz, mint az eddigi. Három videoklip másfél alatt, sok sok új szám, sok sok rajongó és koncert, ez azért nem semmi - dicsért minket Henrik.
- Ez mind a rajongóknak köszönhetjük - szerénykedett már megint Liam. Van ami sose változik...
- És van valami izgi az életetekben? Netán valami románc? - kacsingatott az interjúvolónk, és meglepetésemre engem kezdett ez nézni.
- Én nem tudok ilyenről. Ti fiúk? - röhögve néztem fel feléjük, hiszen utáljuk ha ilyeneket kérdeznek tőlünk, ezért is próbáljuk terelgetni az efféle témákat.
- Én se - kántálták egyszerre.
- Oké, elhiszem - mosolyodott el a férfi. - Köszönöm a válaszotokat, további szép munkát kívánok és még több rajongót, pajtik - pattant fel Henrik, amire mi is így tettünk.
Másnap az újság kijött. Nekem nagyon tetszett, végre egy normális cikk rólunk amiben annyira, ismétlem(!) annyira nem vagyunk hülyék.
Imádok a bandában lenni!

Kommenteljetek! ;) Pls. <3