6.fejezet
Liam:
Már egy hete nem történt semmi érdekes. Nem mintha bánnám, de már megszoktam a sürgés-forgást.
-Liam, ide adnád a fülbevalóm?-zavart meg unalmamba Zoé, aki félig a fürdőből kandikált ki.
-Persze, hova készülsz?-adtam kezébe a két aprócska arany fülbevalót.
-Randira-jegyzett meg ennyit majd bezárta a fehér ajtót. Nem kérdezősködtem, inkább leültem Louis, Harry és Zayn mellé. Niall kajáért ment el, valószínűleg csak magának hoz.
-Kivel megy Zoé randizni?-értetlenkedtem a fiúk felé, mert még mindig ezen kattogtam, hisz én mindent elmondok neki de Ő most ezt eddig titokba tartotta.
-Randizni megy?-kérdezett vissza Harry, amiből rájöttem, hogy Ő se tud semmit. Kicsit fura fejet vágott, és még fel is ült, de nem sokáig mert Louis magához visszahúzta. Néha tényleg nem értem ezt a nagy kötődést, de hát Ők tudják ezt. Felnevettem magamba majd tovább néztem a Tv-t amit elég serényen bámultak a többiek.
Harry:
Miért nem mondta, hogy randizni megy. Elvileg mindent megbeszélünk egymással. Pasija van? Á, azt kizárt. Arról tudnék de...majd hirtelen a cipő kopogás lesz hallható csak és nem tudok tovább elmélkedni mivel a bejárati ajtónak a tükréhez megy.
-Narancssárga rúzs-pattant fel Louis mellőlem, mikor észre vette, hogy Zoé az imént említett tárgyat használja.
-Úúúú-kezdtük el mire Zoé csak hátrafordul és mosolygott. A narancssárga rúzs nála azt jelentette, hogy be akarja dobni magát az illetőnek és hogy totálisan le akarja venni a lábáról.
-Nagyon dögös-pattant fel Zayn és én egy fütyüléssel értettem vele egyet, mire röhögött mindenki, még Zoé is. Láttam már randira menni, de most más volt. Máshogy viselkedett és a testtartása is más volt. Egyet értettem Zayn-nel, tényleg nagyon csinos volt. Hirtelen bambulni kezdtem, nem bírtam nem Őt nézni, pedig már egy ideje ismerem és nem volt más mint eddig, de most mégis. Elég feltűnően nézhettem mert Louis drága egy hatalmasat lökött rajtam és ennek hatására elterültem a kanapén.
-Ne folyjon már ennyire a nyálad szerelmem.-szólt rám nagyon kedves barátom, akit most máshogy neveznék meg, mivel most is leégetett.
-Jó lesz így?-fordult meg Zoé, és most tényleg tündérke kinézete volt. Haja és a ruhája tökéletesen állt rajta.
-Ezt le kell fotózni-hatódott meg mellettem ülő nem normális barátom és a telefonjához kapott.
-Louis hagyj már-röhögött és lökte lefelé Louis kezét míg a másik kezével egy kabátot kapott le a fogasról.
-Na megyek szépségeim, ne várjatok sokáig-kacsintott vissza Ránk, mire mindnyájan fütyülni kezdtünk.
-Ezt akkor is felteszem-durcizott Louis, akinek bizonyára nem tetszett, hogy megakadályozták tehetségének kibontakozását a fényképezőgéppel.
Louis_Tomlinson:Zoé randizni indul. Pacsit ide rajongók. Viszont minket meg itt hagyott és punnyadhatunk itthon egész este. Ezt megjegyeztük @Zoé_Thomson .
Ti mit terveztek estére drágáim?
-Ha ezt meglátja Zoé, tuti kinyír-huppant vissza mellénk Zayn, aki egy chips-et hozott magával társaságul.
Louis egy vigyorral megvonta vállát és a fejét belenyomta a rágcsával megtöltött tálba.
-Te nem vagy komplett-röhögtünk fel egyszerre Zayn-nel, mire Louis kivette a fejét a műanyag tálból és értetlenül vágott pofákat.
-Amúgy már rég volt narancssárga rúzsos estéje. -tért vissza hirtelen Zayn az iménti témánkra.
-Igen, de szerintem ez nem a hapsikon múlt, Zoé után...hogy is mondjam...futnak a fiúk.-próbáltam védeni, bár magam sem tudom miért. Zavaromban inkább megráztam a göndör fürtjeimet.
-Zoéval jó randizni-állapította meg Louisunk határozott fej bólogatással, bár fogalma se lehetett róla.-Most ha belegondoltok, sose érezzük magunkat cikisnek vagy kínosnak bármit is csinálunk előtte, pedig néha még én is zavarba jövök magamtól. De Ő inkább velünk nevet és beszáll a játékunkba-gondolkozott tovább majd a komoly időszakának vége lett egy perc alatt és újra belenyomta a fejét a tálba, amire mi megint csak ugyanazzal a reakcióval illettük meg. Röhögni kezdtünk.
Zoé:
Végre, már rám fér a kimozdulás. Majdnem két hete alig vagyok kint az utcákon mert szigorú fogságba vagyok a srácok által. Amiért én hálás vagyok, mert tudom, hogy engem védenek, de kicsit már túlzás.
Egy régi ismerőssel találkozok egy bárban, pontosabban a kedvencembe ami 7 utcányira van innen. A bárban az ajtótól az asztalig minden olyan angol és régies, mégse túl előkelő de nem is egy lepukkant hely, hanem az aranyközépút: maga a tökéletesség.
Míg ezeken merengek automatikusan egy fekete színű taxi-t intek le ami elsőre megáll a padka szélén aminek hála könnyedén becsusszanhatok a hátsó ülésre és már mondhatom is a kívánt címet.
-Köszönöm-fizettem kis az öreg taxisofőrt a 10 perces utazás után.
A bárba beérve még nem láttam partneremet, így a bárpulthoz leülve a telefonomat kaptam elő. Istenem... Louis. Hát mit látok rögtön felérve a Twitterre, még jó, hogy magamat, illetve egy kis részét de hát akkor is... Mielőtt visszaírhattam volna hőn szeretett Louisomnak, egy férfi kéz óvatosan a hátamhoz ért, aminek okán kicsit fölrezzentem.
-Zoé?-mosolygott rám érdeklődően egy magas, barna hajú férfi és leült mellém.
-Szia Bobbie-mosolyogtam vissza a várt személyre.-Köszönöm a meghívást.
-Ugyan-legyintett és egy hosszas beszélgetésnek kezdtünk neki. Két frissítő alatt kérdezte meg az elmúlt évek eseményeit ami velem történt majd a szokásos visszaemlékezések a múltunkba, ami valójában nem sok, hisz csak 3 éve ismerem a londoni belvárosból. Ő akkor volt egyetemista, én gimis, amikor vissza jöttem két év után Angliába. "Első találkozásunk" lehetett vagy két órás majd újabb három találka után nem hallottunk egymásról a mai napig.
Éjfél környéke lehetett amikor elhagytuk a bárt és a lakása felé vettük az irányt. Az utcákon alig voltak, amit nem csodálok hiszen nagyon hideg volt. Kapaszkodva próbáltam a kabátomban melegebb időjárást varázsolni magamnak, de a csupasz lábaim miatt ez szinte lehetetlen volt. Kellett nekem ezt a rövid ruhát felvenni... De legalább magam mellett tudhatom a határozott léptekkel ellátott férfit, aki unszolásomra az új munkáját taglalta mindezek alatt.
-Feljössz?-állt meg egy modern ház kapujánál és mosolyogva fordult felém.
-Ha nem gond, inkább haza mennék-mosolyogtam vissza, de láttam az arcán, hogy nem erre számított. Most komolyan mit gondolt?! hogy beugrok hozzá az ágyba? Bár a narancssárga rúzsomat használtam, ami nálam ezt jelenti és nem egészen 4 órával ezelőtt bevallom ezt terveztem de úgy érezem, hogy most ki kell ezt hagynom.
-Hazakísérjelek?-próbált még mindig mosolyogni, de szerintem legszívesebben már rég bement volna az ajtón. Egy kedves fejrázással jeleztem, hogy nyugodtan hagyhat egyedül a hazavezető úton és egy búcsú öleléssel köszöntünk el.
Hazaindultam. Nem tudom miért, de ez alatt a négy óra alatt mintha egy teljesen más emberrel beszéltem volna, nem pedig azzal a helyes és félénk 22 éves sráccal akivel én ismerkedtem meg először. Tudom, hogy változunk de ennyire?..
Már csak 4 utca kellett és az ideiglenes 'lakásomba' érek, ami igazándiból a Harryéké. Csak én vagyok az utcán szétfagyva meg talán egy fickó aki körübelül 50 méterre lehet tőlem. Unottan ballagok London utcáin, néha-néha elővéve fekete táskámból a telefont, csak hogy tudjam hány óra, de mindig csak ugyanazt írja ki, hogy 00:27. A fickó még mindig mögöttem bandukol, kitudja lehet, hogy eltévedt de bevallom kezd egy kicsit megrémíteni. Nem feltűnően gyorsítok de nehezemre esik a fehér 10centis magassarkúm miatt.
-Zoé-kiált felém valószínűleg az illető a tempóm változásán látva. Még mindig sietve megyek de hátrafordulok. Ismerős hang volt, de a sötét miatt csak egy alakot láttam ami nem sok esélyt adott rá, hogy felismerjem. Talán egy rajongó? De az felismerne ilyen messziről? Követett idáig? De eleve, fiú rajongóink nem igazán vannak.
-Zoé cukor -hallatszik újra a hang és ekkor felismertem a hangját, Christofer volt az. Nyugi Zoé...Várjunkcsak, Miazhogynyugi?! Inkább fuss! - és ahogy így magamat szépen leüvöltettem, őrült rohanásba indultam neki és közben szidtam a hülye fejemet, hogy minek indultam el otthonról.
Ez nem igaz, mióta követhet már engem? Ó neeem, a Twitter. Istenem most már tényleg megölöm Louist, biztos észrevette, hogy elindulok otthonról és mivel ismerte a kedvenc helyemet csak is odamehetett, hogy rám találjon és sikerült is és mindjárt sikerül elkapnia, mert lihegéseim között hallom ahogy fut, nem is, inkább rohan utánam.
-Héé-üvöltöttem a régi buszra ami a 30 méterre lévő buszmegállóba állt és várakozott rövid ideig. Szerencsém van... vagy még se! a busz nem akar megállni. Na jó Zoé ha ki is töröd a bokáidat de rohanj, vagy Christofer elér téged... Mit agyalok ahelyett, hogy rohannék és már megint szidom magam...
-Kérem-ordítom a lassan neki induló hosszú közlekedési járműnek ami már csak pár méterre volt de még az ajtók nyitva voltak így hát egy nagy ugrással felugrottam -és a buszsofőrt megijesztve majd rákiabálva, hogy zárja be az ajtókat- értem fel többé kevésbé sikeresen a buszra, hiszen a cipőm fele valahol útközben lemaradt tőlem, bár magam sem tudom, hogy hogy is lehetséges ez.
-Köszönöm-lihegtem a zárt ajtók csapása után és aprót tettem le a vezetőfülkéhez, mielőtt letessékelne mert nem vettem jegyet.
7 perc múlva félénken szállok le egy goth-os kinézetű sráccal, akitől valójában nem tartok hanem hogy Christofer nem-e követte a buszt, ami remélhetőleg képtelenség mert kérésem miatt elég gyorsan vettük be kanyarokat és az utcákat. Oké! tiszta a környék, majd gyors léptekkel indulok az ismerős háztömbhöz mivel az eső eleredt. Ilyen az én formám, de legalább sikeresen a kapukód gombjait nyomogatom ázott kézzel és szerencsémre a kapu kinyílt a helyes kombináció által.
A lakásba megkönnyebbülten, bár remegve bicegek be a cipő hiány miatta fürdőbe és egy gyors zuhannyal majd pizsama öltözés után a Harry szobájába tértem be, amiben már én alszok kb. 2 napja mivel felajánlotta ágyát arra hivatkozva, hogy Louissal már úgy is rég aludtak együtt. Ennek örültem eddig, de most már nem tetszett az ötlet mert nem igen éreztem magam biztonságba az utcára néző hatalmas ablakok miatt, amit a vihar nagyon szeretett csapdosni és hozzáfújni kavicsokat vagy egy nagyobb ágat és mivel a redőny nem volt jó én minden egyes zajra összerezzenve kucorodtam összébb és összébb, mert beismerem, félek de nagyon. Minden kocogtatásra azt hiszem, hogy Christofer az, s majd egy utolsó csipogás hallatára -amit egy madár adott ki az ablakhoz hozzárepülve- volt az utolsó csepp és rohanva mentem át Louis szobájába, aki Harryvel együtt kényelmesen aludt az ágy két részén. Máskor ezen elbambulnék és nézném őket, hogy milyen aranyosak, de mivel egy újabb dörgés jött a vihar miatt, automatikus a kettőjük között lévő réshez bemásztam. Hirtelen olyan érzés volt, mintha újra 10 éves lennék és a két bátyámhoz feküdnék be amikor nagy eső van. Harry félálmában betakart és felém fordult, majd Louis húzott magához reflexből, így Harry még közelebb jött. Soha nem aludnék velük -már csak azért se, mert Louis tényleg horkol- de most olyan biztonságba éreztem magam Harry és Louis között mit már 8 éve nem tapasztaltam Londonba költözésem óta a családommal. Jó érzés volt a két különböző frekvenciájú szuszogást hallani és érezni. Ezen elmosolyodtam, főleg amikor Harry göndör fürjei a levegő vételeknél a nyakamat csiklandozta majd lassan és nyugodtan én is elaludtam...
Már egy hete nem történt semmi érdekes. Nem mintha bánnám, de már megszoktam a sürgés-forgást.
-Liam, ide adnád a fülbevalóm?-zavart meg unalmamba Zoé, aki félig a fürdőből kandikált ki.
-Persze, hova készülsz?-adtam kezébe a két aprócska arany fülbevalót.
-Randira-jegyzett meg ennyit majd bezárta a fehér ajtót. Nem kérdezősködtem, inkább leültem Louis, Harry és Zayn mellé. Niall kajáért ment el, valószínűleg csak magának hoz.
-Kivel megy Zoé randizni?-értetlenkedtem a fiúk felé, mert még mindig ezen kattogtam, hisz én mindent elmondok neki de Ő most ezt eddig titokba tartotta.
-Randizni megy?-kérdezett vissza Harry, amiből rájöttem, hogy Ő se tud semmit. Kicsit fura fejet vágott, és még fel is ült, de nem sokáig mert Louis magához visszahúzta. Néha tényleg nem értem ezt a nagy kötődést, de hát Ők tudják ezt. Felnevettem magamba majd tovább néztem a Tv-t amit elég serényen bámultak a többiek.
Harry:
Miért nem mondta, hogy randizni megy. Elvileg mindent megbeszélünk egymással. Pasija van? Á, azt kizárt. Arról tudnék de...majd hirtelen a cipő kopogás lesz hallható csak és nem tudok tovább elmélkedni mivel a bejárati ajtónak a tükréhez megy.
-Narancssárga rúzs-pattant fel Louis mellőlem, mikor észre vette, hogy Zoé az imént említett tárgyat használja.
-Úúúú-kezdtük el mire Zoé csak hátrafordul és mosolygott. A narancssárga rúzs nála azt jelentette, hogy be akarja dobni magát az illetőnek és hogy totálisan le akarja venni a lábáról.
-Nagyon dögös-pattant fel Zayn és én egy fütyüléssel értettem vele egyet, mire röhögött mindenki, még Zoé is. Láttam már randira menni, de most más volt. Máshogy viselkedett és a testtartása is más volt. Egyet értettem Zayn-nel, tényleg nagyon csinos volt. Hirtelen bambulni kezdtem, nem bírtam nem Őt nézni, pedig már egy ideje ismerem és nem volt más mint eddig, de most mégis. Elég feltűnően nézhettem mert Louis drága egy hatalmasat lökött rajtam és ennek hatására elterültem a kanapén.
-Ne folyjon már ennyire a nyálad szerelmem.-szólt rám nagyon kedves barátom, akit most máshogy neveznék meg, mivel most is leégetett.
-Jó lesz így?-fordult meg Zoé, és most tényleg tündérke kinézete volt. Haja és a ruhája tökéletesen állt rajta.
-Ezt le kell fotózni-hatódott meg mellettem ülő nem normális barátom és a telefonjához kapott.
-Louis hagyj már-röhögött és lökte lefelé Louis kezét míg a másik kezével egy kabátot kapott le a fogasról.
-Na megyek szépségeim, ne várjatok sokáig-kacsintott vissza Ránk, mire mindnyájan fütyülni kezdtünk.
-Ezt akkor is felteszem-durcizott Louis, akinek bizonyára nem tetszett, hogy megakadályozták tehetségének kibontakozását a fényképezőgéppel.
Louis_Tomlinson:Zoé randizni indul. Pacsit ide rajongók. Viszont minket meg itt hagyott és punnyadhatunk itthon egész este. Ezt megjegyeztük @Zoé_Thomson .
Ti mit terveztek estére drágáim?
-Ha ezt meglátja Zoé, tuti kinyír-huppant vissza mellénk Zayn, aki egy chips-et hozott magával társaságul.
Louis egy vigyorral megvonta vállát és a fejét belenyomta a rágcsával megtöltött tálba.
-Te nem vagy komplett-röhögtünk fel egyszerre Zayn-nel, mire Louis kivette a fejét a műanyag tálból és értetlenül vágott pofákat.
-Amúgy már rég volt narancssárga rúzsos estéje. -tért vissza hirtelen Zayn az iménti témánkra.
-Igen, de szerintem ez nem a hapsikon múlt, Zoé után...hogy is mondjam...futnak a fiúk.-próbáltam védeni, bár magam sem tudom miért. Zavaromban inkább megráztam a göndör fürtjeimet.
-Zoéval jó randizni-állapította meg Louisunk határozott fej bólogatással, bár fogalma se lehetett róla.-Most ha belegondoltok, sose érezzük magunkat cikisnek vagy kínosnak bármit is csinálunk előtte, pedig néha még én is zavarba jövök magamtól. De Ő inkább velünk nevet és beszáll a játékunkba-gondolkozott tovább majd a komoly időszakának vége lett egy perc alatt és újra belenyomta a fejét a tálba, amire mi megint csak ugyanazzal a reakcióval illettük meg. Röhögni kezdtünk.
Zoé:
Végre, már rám fér a kimozdulás. Majdnem két hete alig vagyok kint az utcákon mert szigorú fogságba vagyok a srácok által. Amiért én hálás vagyok, mert tudom, hogy engem védenek, de kicsit már túlzás.
Egy régi ismerőssel találkozok egy bárban, pontosabban a kedvencembe ami 7 utcányira van innen. A bárban az ajtótól az asztalig minden olyan angol és régies, mégse túl előkelő de nem is egy lepukkant hely, hanem az aranyközépút: maga a tökéletesség.
Míg ezeken merengek automatikusan egy fekete színű taxi-t intek le ami elsőre megáll a padka szélén aminek hála könnyedén becsusszanhatok a hátsó ülésre és már mondhatom is a kívánt címet.
-Köszönöm-fizettem kis az öreg taxisofőrt a 10 perces utazás után.
A bárba beérve még nem láttam partneremet, így a bárpulthoz leülve a telefonomat kaptam elő. Istenem... Louis. Hát mit látok rögtön felérve a Twitterre, még jó, hogy magamat, illetve egy kis részét de hát akkor is... Mielőtt visszaírhattam volna hőn szeretett Louisomnak, egy férfi kéz óvatosan a hátamhoz ért, aminek okán kicsit fölrezzentem.
-Zoé?-mosolygott rám érdeklődően egy magas, barna hajú férfi és leült mellém.
-Szia Bobbie-mosolyogtam vissza a várt személyre.-Köszönöm a meghívást.
-Ugyan-legyintett és egy hosszas beszélgetésnek kezdtünk neki. Két frissítő alatt kérdezte meg az elmúlt évek eseményeit ami velem történt majd a szokásos visszaemlékezések a múltunkba, ami valójában nem sok, hisz csak 3 éve ismerem a londoni belvárosból. Ő akkor volt egyetemista, én gimis, amikor vissza jöttem két év után Angliába. "Első találkozásunk" lehetett vagy két órás majd újabb három találka után nem hallottunk egymásról a mai napig.
Éjfél környéke lehetett amikor elhagytuk a bárt és a lakása felé vettük az irányt. Az utcákon alig voltak, amit nem csodálok hiszen nagyon hideg volt. Kapaszkodva próbáltam a kabátomban melegebb időjárást varázsolni magamnak, de a csupasz lábaim miatt ez szinte lehetetlen volt. Kellett nekem ezt a rövid ruhát felvenni... De legalább magam mellett tudhatom a határozott léptekkel ellátott férfit, aki unszolásomra az új munkáját taglalta mindezek alatt.
-Feljössz?-állt meg egy modern ház kapujánál és mosolyogva fordult felém.
-Ha nem gond, inkább haza mennék-mosolyogtam vissza, de láttam az arcán, hogy nem erre számított. Most komolyan mit gondolt?! hogy beugrok hozzá az ágyba? Bár a narancssárga rúzsomat használtam, ami nálam ezt jelenti és nem egészen 4 órával ezelőtt bevallom ezt terveztem de úgy érezem, hogy most ki kell ezt hagynom.
-Hazakísérjelek?-próbált még mindig mosolyogni, de szerintem legszívesebben már rég bement volna az ajtón. Egy kedves fejrázással jeleztem, hogy nyugodtan hagyhat egyedül a hazavezető úton és egy búcsú öleléssel köszöntünk el.
Hazaindultam. Nem tudom miért, de ez alatt a négy óra alatt mintha egy teljesen más emberrel beszéltem volna, nem pedig azzal a helyes és félénk 22 éves sráccal akivel én ismerkedtem meg először. Tudom, hogy változunk de ennyire?..
Már csak 4 utca kellett és az ideiglenes 'lakásomba' érek, ami igazándiból a Harryéké. Csak én vagyok az utcán szétfagyva meg talán egy fickó aki körübelül 50 méterre lehet tőlem. Unottan ballagok London utcáin, néha-néha elővéve fekete táskámból a telefont, csak hogy tudjam hány óra, de mindig csak ugyanazt írja ki, hogy 00:27. A fickó még mindig mögöttem bandukol, kitudja lehet, hogy eltévedt de bevallom kezd egy kicsit megrémíteni. Nem feltűnően gyorsítok de nehezemre esik a fehér 10centis magassarkúm miatt.
-Zoé-kiált felém valószínűleg az illető a tempóm változásán látva. Még mindig sietve megyek de hátrafordulok. Ismerős hang volt, de a sötét miatt csak egy alakot láttam ami nem sok esélyt adott rá, hogy felismerjem. Talán egy rajongó? De az felismerne ilyen messziről? Követett idáig? De eleve, fiú rajongóink nem igazán vannak.
-Zoé cukor -hallatszik újra a hang és ekkor felismertem a hangját, Christofer volt az. Nyugi Zoé...Várjunkcsak, Miazhogynyugi?! Inkább fuss! - és ahogy így magamat szépen leüvöltettem, őrült rohanásba indultam neki és közben szidtam a hülye fejemet, hogy minek indultam el otthonról.
Ez nem igaz, mióta követhet már engem? Ó neeem, a Twitter. Istenem most már tényleg megölöm Louist, biztos észrevette, hogy elindulok otthonról és mivel ismerte a kedvenc helyemet csak is odamehetett, hogy rám találjon és sikerült is és mindjárt sikerül elkapnia, mert lihegéseim között hallom ahogy fut, nem is, inkább rohan utánam.
-Héé-üvöltöttem a régi buszra ami a 30 méterre lévő buszmegállóba állt és várakozott rövid ideig. Szerencsém van... vagy még se! a busz nem akar megállni. Na jó Zoé ha ki is töröd a bokáidat de rohanj, vagy Christofer elér téged... Mit agyalok ahelyett, hogy rohannék és már megint szidom magam...
-Kérem-ordítom a lassan neki induló hosszú közlekedési járműnek ami már csak pár méterre volt de még az ajtók nyitva voltak így hát egy nagy ugrással felugrottam -és a buszsofőrt megijesztve majd rákiabálva, hogy zárja be az ajtókat- értem fel többé kevésbé sikeresen a buszra, hiszen a cipőm fele valahol útközben lemaradt tőlem, bár magam sem tudom, hogy hogy is lehetséges ez.
-Köszönöm-lihegtem a zárt ajtók csapása után és aprót tettem le a vezetőfülkéhez, mielőtt letessékelne mert nem vettem jegyet.
7 perc múlva félénken szállok le egy goth-os kinézetű sráccal, akitől valójában nem tartok hanem hogy Christofer nem-e követte a buszt, ami remélhetőleg képtelenség mert kérésem miatt elég gyorsan vettük be kanyarokat és az utcákat. Oké! tiszta a környék, majd gyors léptekkel indulok az ismerős háztömbhöz mivel az eső eleredt. Ilyen az én formám, de legalább sikeresen a kapukód gombjait nyomogatom ázott kézzel és szerencsémre a kapu kinyílt a helyes kombináció által.
A lakásba megkönnyebbülten, bár remegve bicegek be a cipő hiány miatta fürdőbe és egy gyors zuhannyal majd pizsama öltözés után a Harry szobájába tértem be, amiben már én alszok kb. 2 napja mivel felajánlotta ágyát arra hivatkozva, hogy Louissal már úgy is rég aludtak együtt. Ennek örültem eddig, de most már nem tetszett az ötlet mert nem igen éreztem magam biztonságba az utcára néző hatalmas ablakok miatt, amit a vihar nagyon szeretett csapdosni és hozzáfújni kavicsokat vagy egy nagyobb ágat és mivel a redőny nem volt jó én minden egyes zajra összerezzenve kucorodtam összébb és összébb, mert beismerem, félek de nagyon. Minden kocogtatásra azt hiszem, hogy Christofer az, s majd egy utolsó csipogás hallatára -amit egy madár adott ki az ablakhoz hozzárepülve- volt az utolsó csepp és rohanva mentem át Louis szobájába, aki Harryvel együtt kényelmesen aludt az ágy két részén. Máskor ezen elbambulnék és nézném őket, hogy milyen aranyosak, de mivel egy újabb dörgés jött a vihar miatt, automatikus a kettőjük között lévő réshez bemásztam. Hirtelen olyan érzés volt, mintha újra 10 éves lennék és a két bátyámhoz feküdnék be amikor nagy eső van. Harry félálmában betakart és felém fordult, majd Louis húzott magához reflexből, így Harry még közelebb jött. Soha nem aludnék velük -már csak azért se, mert Louis tényleg horkol- de most olyan biztonságba éreztem magam Harry és Louis között mit már 8 éve nem tapasztaltam Londonba költözésem óta a családommal. Jó érzés volt a két különböző frekvenciájú szuszogást hallani és érezni. Ezen elmosolyodtam, főleg amikor Harry göndör fürjei a levegő vételeknél a nyakamat csiklandozta majd lassan és nyugodtan én is elaludtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése