Ha jól számolom 4 napot késtem...:(
Ne haragudjanak azok akik olvassák a blogot, és esetleg várják is a részeket. A suli miatt kiszámíthatatlan, hogy milyen időközönként fogom hozni a részeket, úgyhogy ne haragudjatok. Megpróbálok minden nap hozni valami újat, de semmit nem ígérek, csak azt, hogy a blog addig NEM lesz befejezve, amíg ennek a történetnek nem lesz vége. :)
Ne haragudjanak azok akik olvassák a blogot, és esetleg várják is a részeket. A suli miatt kiszámíthatatlan, hogy milyen időközönként fogom hozni a részeket, úgyhogy ne haragudjatok. Megpróbálok minden nap hozni valami újat, de semmit nem ígérek, csak azt, hogy a blog addig NEM lesz befejezve, amíg ennek a történetnek nem lesz vége. :)
Harry:
Tegnap nagy buli volt itt.Nem is merek lemenni.Na de vajon hány óra?Uf.f..11 lesz. Jobb lenne ha felkelnék.
Azért egy gatya nem árt,majd nehezen felülve és a földről egy melegítő nadrágot felvéve, lefelé ballagtam a lépcsőn lassan és óvatosan. A konyhában valaki már serénykedik, hallom.
-Jó reggelt Liam.-köszöntöttem reggeli mély hangommal.
-Hé! Neked is Harry!-kiáltott fel, ami nekem nagyon nem tetszett. A fejem szét megy.
-Csak nyugi tesó. Mitől vagy ilyen boldog?Tudtommal te is itt voltál tegnap.
-Mi? Ja igen, ott voltam.-mosolyodott el és szedte fel Liam közben a szemetet a földről.
-Kivel csajoztál már be?-tapintottam rá a lényegre, de még mindig egy aszpirint kerestem.
-Én?-nézett rám ártatlanul de közben a hatalmas füleihez ért a mosolya. Most le tudtam volna ütni mert nagyon harsány volt.
-Siker!aszpirin-morogtam eröltetett mosollyal és leültem a konyha székre és néztem ahogy Liam takarít. Eszem ágába sem volt segíteni neki. Bocs haver...
Niall:
Éhes vagyok!-keltem fel ezzel az érzéssel amit úgy látszik ki is mondtam. Úristen 11 óra. Tényleg ennem kéne...Feltápászkodtam és egy pulcsihoz kaptam majd a konyhába vettem az irányt, de nem voltam egyedül. Egy nagyon nyűgös Harry-t és egy meglepően aktív Liam-al találtam magam szembe.
-Van kaja?
-Neked is jó reggel Niall.-szólt hozzám Liam de nem válaszolt a kérdésemre amire és mogorván ránéztem és észbe kapott. Egy tegnapról maradt pizzát tolt elém. Rögtön rávetettem magam.
-De még mindig nem válaszoltál Liam. Kivel is jöttél te össze?-kérdezgette Harry, aki már egész jó színben volt. 17 éves..háh...kis fiatal... nem bírja ő ezt még. Közben mosolyogtam és vissza tértem az első felére amit mondott, engem is érdekelt, ez a hír új volt nekem.
-Mi a fene? Csak nem Liam?-röhögtem és kivettem a kanalat a fiókból.
Nagy hiba volt.
-Te meg mit csinálsz???-ordított rám, és a tányér kiesett a kezéből...Hmm...Ja igen a kanálfóbia.upsz.
-Bocsesz-és visszaraktam.-Most komolyan Lii, honnan van ez a félelmed?-néztem rá kissé furin mert éhes voltam és kanál nélkül nehéz megenni a műzlit.! Végső ötletemre inni kezdtem a tálat felemelve.
-Nem kell segíteni amúgy.-morogta Liam a tányért felseperve és már nem volt rajta az a nagy mosoly.
-VASHAPPNING?-tért be a konyhába Zayn, akin még természetes, hogy a haja tökéletesen állt.
-Kanál...-válaszolt Harry egy szóval és kedvtelenül miközben a szemét dörzsölte.
Louis:
Hopp, most tört el egy tányér.Jaj remélem nem a répás, de most komolyan. Remélem nem a répás! Lefutottam, az utolsó 3 lépcső fokot leugorva siettem be a konyhába, ahol nem meglepetésemre Niall drága evett, Harry szívem a másnapossággal küzdött, Liam takarított...az egyetlen aki takarít, és Zayn-nak jó a haja. Na ja... a haja. Pff az enyém jobb...Merengtem el miközben láttam hogy mind engem bámul és visszaeszméltem miért is jöttem le.
-A répás tányér jól van? -sikítoztam.
-Miért ne lenne? -csámcsogott Niall aki egy percig se vette le a szemét a műzliről amit a kezében tartott.
-Elhalálozott egy tányér és féltettem a kicsikémet.-ballagtam a nappali felé.
-Zoé-val mi lett? Haza ment a kis bulicica?-kiáltottam visszafelé, de Harry és Niall már követett is engem.
Harry engem kielőzve a kanapéra feküdt, meglepetésére egy káromkodás jött ki az díványból.
-Szállj le mert nehéz vagy.-hallatszódott egy ismerős hang. Harry leperdülve az ágyról, amit nem önként csinált hanem a kanapé lökése miatt, felült és kíváncsian fürkészte ki az. Szegénykém olyan lassú, ez a mi kis 160 cm-es tündérkénk az, Zoé.
-Bombaaaa-ordított Niall és ráugrott amit Zéé igazán nem tolerált és a plédet lehúzva magáról Niall-ra dobta.
Zoé:
-Nagyon de nagyon nehezek vagytok.-dünnyögtem csukott szemmel és nem is vettem észre, hogy már Zayn is a kanapéra ült.
-Büdös a lábad Zayn...-felültem.-Szép kis ébresztő mondhatom-mosolyodtam el miután láttam, hogy Harry rosszabb állapotban van mint én. Legurultam Harry-re visszaadván az előbbit.
-Te se vagy könnyebb, lány létedre.-röhögött amire egy apró jobb váll ütéssel válaszoltam és nehezen feltápászkodtam.
-Nem akarok tükörbe nézni...-öleltem meg Liam-at akit csak most vettem észre majd visszaugrottam a kanapén ülő Niall-hez és Louis-hoz.
-Jól nézel ki tündérke, nyúgíí-mosolygott apró szemekkel és hatalmas vigyorral Louis drága. Utáltam amikor tündérkézik és a magasságomra utalt.
Niall röhögött, szerette amikor beszólhatnak nekem, de nem kell félteni engem se.
-Ennyi erővel Niall-t is hívhatnánk így. -mosolyogtam gúnyosan rá, aki már rögtön nem nevetett.
-Úúúú, kék szeműek harcaaa-visongott és tapsolt Louis. Igen, kék a szemem ami nem tudom miért volt nagy szám.
-Liam! Na mi van azzal az aranyos vörös hajú lánnyal? -kérdeztem tőle, miközben még mindig gúnyosan mosolyogtam Niall-re.
Liam kicsit zavarba jött, nem várt kérdés, de hát mit lehet tenni... :D
-Tegnap hazakísértem de csak ennyii-mosolygott, már már vigyorgott inkább és úgy nézett ki mint egy szerelmes tini lány. Zayn is észrevette és hogy visszaalakuljon pasivá, hátba verte.
Röhögésünket egy telefoncsörrenés szakította félbe, Harry-é volt az. Elsápadt és a telefon képernyőjét az arcunk felé tette...OhMyGod...
Azért egy gatya nem árt,majd nehezen felülve és a földről egy melegítő nadrágot felvéve, lefelé ballagtam a lépcsőn lassan és óvatosan. A konyhában valaki már serénykedik, hallom.
-Jó reggelt Liam.-köszöntöttem reggeli mély hangommal.
-Hé! Neked is Harry!-kiáltott fel, ami nekem nagyon nem tetszett. A fejem szét megy.
-Csak nyugi tesó. Mitől vagy ilyen boldog?Tudtommal te is itt voltál tegnap.
-Mi? Ja igen, ott voltam.-mosolyodott el és szedte fel Liam közben a szemetet a földről.
-Kivel csajoztál már be?-tapintottam rá a lényegre, de még mindig egy aszpirint kerestem.
-Én?-nézett rám ártatlanul de közben a hatalmas füleihez ért a mosolya. Most le tudtam volna ütni mert nagyon harsány volt.
-Siker!aszpirin-morogtam eröltetett mosollyal és leültem a konyha székre és néztem ahogy Liam takarít. Eszem ágába sem volt segíteni neki. Bocs haver...
Niall:
Éhes vagyok!-keltem fel ezzel az érzéssel amit úgy látszik ki is mondtam. Úristen 11 óra. Tényleg ennem kéne...Feltápászkodtam és egy pulcsihoz kaptam majd a konyhába vettem az irányt, de nem voltam egyedül. Egy nagyon nyűgös Harry-t és egy meglepően aktív Liam-al találtam magam szembe.
-Van kaja?
-Neked is jó reggel Niall.-szólt hozzám Liam de nem válaszolt a kérdésemre amire és mogorván ránéztem és észbe kapott. Egy tegnapról maradt pizzát tolt elém. Rögtön rávetettem magam.
-De még mindig nem válaszoltál Liam. Kivel is jöttél te össze?-kérdezgette Harry, aki már egész jó színben volt. 17 éves..háh...kis fiatal... nem bírja ő ezt még. Közben mosolyogtam és vissza tértem az első felére amit mondott, engem is érdekelt, ez a hír új volt nekem.
-Mi a fene? Csak nem Liam?-röhögtem és kivettem a kanalat a fiókból.
Nagy hiba volt.
-Te meg mit csinálsz???-ordított rám, és a tányér kiesett a kezéből...Hmm...Ja igen a kanálfóbia.upsz.
-Bocsesz-és visszaraktam.-Most komolyan Lii, honnan van ez a félelmed?-néztem rá kissé furin mert éhes voltam és kanál nélkül nehéz megenni a műzlit.! Végső ötletemre inni kezdtem a tálat felemelve.
-Nem kell segíteni amúgy.-morogta Liam a tányért felseperve és már nem volt rajta az a nagy mosoly.
-VASHAPPNING?-tért be a konyhába Zayn, akin még természetes, hogy a haja tökéletesen állt.
-Kanál...-válaszolt Harry egy szóval és kedvtelenül miközben a szemét dörzsölte.
Louis:
Hopp, most tört el egy tányér.Jaj remélem nem a répás, de most komolyan. Remélem nem a répás! Lefutottam, az utolsó 3 lépcső fokot leugorva siettem be a konyhába, ahol nem meglepetésemre Niall drága evett, Harry szívem a másnapossággal küzdött, Liam takarított...az egyetlen aki takarít, és Zayn-nak jó a haja. Na ja... a haja. Pff az enyém jobb...Merengtem el miközben láttam hogy mind engem bámul és visszaeszméltem miért is jöttem le.
-A répás tányér jól van? -sikítoztam.
-Miért ne lenne? -csámcsogott Niall aki egy percig se vette le a szemét a műzliről amit a kezében tartott.
-Elhalálozott egy tányér és féltettem a kicsikémet.-ballagtam a nappali felé.
-Zoé-val mi lett? Haza ment a kis bulicica?-kiáltottam visszafelé, de Harry és Niall már követett is engem.
Harry engem kielőzve a kanapéra feküdt, meglepetésére egy káromkodás jött ki az díványból.
-Szállj le mert nehéz vagy.-hallatszódott egy ismerős hang. Harry leperdülve az ágyról, amit nem önként csinált hanem a kanapé lökése miatt, felült és kíváncsian fürkészte ki az. Szegénykém olyan lassú, ez a mi kis 160 cm-es tündérkénk az, Zoé.
-Bombaaaa-ordított Niall és ráugrott amit Zéé igazán nem tolerált és a plédet lehúzva magáról Niall-ra dobta.
Zoé:
-Nagyon de nagyon nehezek vagytok.-dünnyögtem csukott szemmel és nem is vettem észre, hogy már Zayn is a kanapéra ült.
-Büdös a lábad Zayn...-felültem.-Szép kis ébresztő mondhatom-mosolyodtam el miután láttam, hogy Harry rosszabb állapotban van mint én. Legurultam Harry-re visszaadván az előbbit.
-Te se vagy könnyebb, lány létedre.-röhögött amire egy apró jobb váll ütéssel válaszoltam és nehezen feltápászkodtam.
-Nem akarok tükörbe nézni...-öleltem meg Liam-at akit csak most vettem észre majd visszaugrottam a kanapén ülő Niall-hez és Louis-hoz.
-Jól nézel ki tündérke, nyúgíí-mosolygott apró szemekkel és hatalmas vigyorral Louis drága. Utáltam amikor tündérkézik és a magasságomra utalt.
-Ennyi erővel Niall-t is hívhatnánk így. -mosolyogtam gúnyosan rá, aki már rögtön nem nevetett.
-Úúúú, kék szeműek harcaaa-visongott és tapsolt Louis. Igen, kék a szemem ami nem tudom miért volt nagy szám.
-Liam! Na mi van azzal az aranyos vörös hajú lánnyal? -kérdeztem tőle, miközben még mindig gúnyosan mosolyogtam Niall-re.
Liam kicsit zavarba jött, nem várt kérdés, de hát mit lehet tenni... :D
-Tegnap hazakísértem de csak ennyii-mosolygott, már már vigyorgott inkább és úgy nézett ki mint egy szerelmes tini lány. Zayn is észrevette és hogy visszaalakuljon pasivá, hátba verte.
Röhögésünket egy telefoncsörrenés szakította félbe, Harry-é volt az. Elsápadt és a telefon képernyőjét az arcunk felé tette...OhMyGod...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése